Színpadi energiája összehasonlíthatatlan, ösztönösen játszik a hangjával, és váltogat a stílusok között. Sena Dagadu erős gyökerekkel kötődik Ghánához és Magyarországhoz is, a kettősséget ma már szupererőnek éli meg. Otthonában mesélt arról, milyen világpolgárként élni és mindenütt zenélni.
„Ha már úgyis kitűnök mindenhonnan, adok egy jó okot rá” – mondja nevetve. Sena gyerekkorától másnak számított Ghánában is, Magyarországon is. Egy dolog azonban mindenhol változatlan maradt: egybeolvadása a zenével. Na, meg persze az, hogy emiatt mindkét országban ismerik a Sena Dagadu nevet.
Budakeszi egyik zsákutcájában, otthonosan-kaotikusan berendezett családi háza nappalijában beszélgetünk, a királykékre festett falakon jól megférnek az afrikai motívumokkal díszített nyakláncok, Kofi Setordji ghánai művész festménye meg a magyar népművészeti falitányérok. És növények, rengeteg növény.
Sena gyömbért szeletel a konyhapultnál a teámhoz, közben kávét is főz, ezekkel ülünk le a nagy családi faasztalhoz. Férje, az Irie Maffia-alapító Élő Márton a teraszon dolgozik a laptopján, gyerekeik iskolában, óvodában. Dj kutya felkucorodik mellém, hogy interjú közben egy kicsit vele is foglalkozzak.
Néhány nappal vagyunk Presser Gábor dupla MVM Dome-koncertjei után, amiken Sena ragyogó zöld kaftánruhában énekelte el többek között a Kovács Katinak írt Mint a filmeken című dalt.
„Csodálatos vele dolgozni, kicsit olyan, mint egy mesterkurzus az egyetemen – mondja Presserről. – Felemelő ez az aprólékos munka, az a figyelem és tanulás, amit az összes zenész megtapasztal vele. Nyilván, amikor egy ilyen nagy alkotóval dolgozol, fel kell, hogy nőj a feladathoz. Megpróbálsz megfelelni annak a szintnek, amit ő akarva-akaratlanul behoz. Plusz nekem az is jó feladat, hogy nem a saját dalomat adom elő. Hogy ne rontsam el a szöveget, hogy kellőképpen meg tudjam tisztelni. Közben a projekt erejéig tudni kell társulati tagként működni.”
Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Zenével átitatott mindennapok
Sena húsz éve fontos pont a magyar zene térképén, de ma is olyan őszinte rajongással beszél zenéről, stílusokról és nagy zenészekről, mint ahogy valószínűleg késő kamaszként is tette, amikor Magyarországra érkezett. A ghánai Accrában született, ott is élt tizennyolc éves koráig szüleivel, a magyar Torda Katival és a ghánai Benjamin Dagaduval.
Kati, a gönci lány kivizsgáláson járt a miskolci kórházban, annak kertjében találkozott későbbi férjével, aki olajmérnöknek tanult Magyarországon. 1979-ben már mint házasok telepedtek le a trópusi országban, Kati idővel Ghána egyik legismertebb gyöngyművésze és ékszerkészítője lett, a Ghánai Gyöngy Társaság egyik alapítója, miközben férje energia- és olajügyi miniszterhelyettesi pozícióig jutott. Két lányuk született, a kisebbik Sena Veronika.
„Anyám ma is ott él, részese a művészvilágnak, rengeteg kiállításra, koncertre, divatbemutatóra, fesztiválra jár, afféle kultúrantropológus. Kíváncsi, felfedező ember” – meséli Sena. Bár ehhez képest a néhány éve elhunyt mérnök apa egész más személyiségnek hat, és lánya is azt mondja, komoly ember volt, mégis a joie de vivre megtestesítője. Imádta a nagy családot, az együttléteket, a bulikat, az utazást. Ő vette fel gyerekeinek külföldön kazettára az MTV-t, hozta haza a kért lemezeket, a walkmant. Neki köszönhetően tudtak rendszeresen Magyarországra utazni, és hozzá kötődik a világ többi részének felfedezése is. Ez a sokszínűség és a zenével átitatott mindennapok jelentették Sena gyerekkorát.
„A zene mindent összefűz Ghánában, nem választható el az élettől. Minden nagyon ritmikus: ahogy az utcán kiáltanak az árusok, ahogy csörög a varrógép.
Hogy akkor is zenész lennék-e, ha nem ott növök fel? Azt hiszem, engem a sors húzott erre az útra. Lehet, hogy akárhol vagyok, ugyanígy megtalál”
– mondja Sena. Közben azt is állítja, hogy nem igazi zenész, sosem tanulta, és nem is érti a zene „papírnyelvét”.
A középiskola után a család megadta a lehetőséget, hogy választhat: Ghánában vagy Magyarországon jár egyetemre. A szabadság felé húzó lány 2001-ben Budapest mellett döntött, pláne, hogy két évvel idősebb nővére akkor már itt tanult. Az, hogy kinézetével kitűnik, nem volt újdonság. Egészen kicsi korában látta, érezte, hogy más, mint a legtöbb ember körülötte.
„Van egy-két fotó gyerekkoromból, amiken én vagyok az egyetlen kevert vérű ember a tengernyi diák között. Ezt nagyon fiatalon megtanultam kezelni. A sok élettapasztalat oda vezetett, hogy most már abszolút super powernak élem meg. Persze már nem tizenéves vagyok, és volt, hogy arra vágytam, hogy inkább csak ugyanolyan legyek, vagy eltűnjek a tömegben.”
A Budapesten töltött első másfél évben Sena szerint nem történt semmi, mégis nagyon fontos időszak volt az életében. Bizonytalan volt, hol tanuljon, ezért sok dolgot kipróbált – PR-iskolát, újságírást, nyelvtanulást. Végül úgy döntött, követi nővérét, ő is a University of Hertfordshire budapesti tagozatán tanult közgazdaságtant és marketinget.
„Ezeknek az első éveknek az útkeresős, kultúrsokkos, sok kérdőjeles időszaka nagyon fontos így visszanézve, mert akkor kezdtem el kérdéseket feltenni, leírni és feldolgozni. Gondolkodni, hogy ki vagyok, hol vagyok, miért vagyok. Ezek a papírra vetett gondolatok vezettek oda, hogy volt mit mondanom az első lemezemen.”
Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Ghána ott lesz később is, megvár
A 2003-as First One című első szólóalbumig és a magyar zenei undergroundba csöppenéshez a szerencsés véletlenek vezették. A hiphop-dancehall vezető csapata, a Gimmeshot Crew hetente budapesti klubokban szervezett estjein bárki magához ragadhatta a mikrofont, hogy megmutassa, mit tud. Sena is egy ilyen estre csöppent be nővérével, itt mutatta meg magát először. Egyik pillanatról a másikra vált csapattaggá.
„Akkor ott összefontam az életemet velük. A sors beledobott ebbe a csodálatos, tanító, befogadó közegbe, ami arra vitt, hogy megzenésítsem a gondolataimat. Ez az első lemez meg a Gimmeshot bulik adják az alapját minden mostanáig tartó zeneiségemnek.” És a zenekaros együttműködéseknek is. Már a First One-ra írt zenét a későbbi férj, Marci is, és a szintén Irie Maffia-alapító Horváth Gáspár. Az intrót a csellista Márkos Albert játszotta, vele máig együttműködnek a Shakespeare-szonettek színpadra vitelében a W.H. nevű formációban. Sena zenélni kezdett a Kamu és az alternatív jazzt játszó Skeg zenekarokkal, majd éveken át a Barabás Lőrinc Eklektric zenekarral és az Irie Maffiával.
Az egyenesnek tűnő útban volt azért egy kis szakadás. Az egyetem befejezése után, 2005-ben Sena légüres térben érezte magát, a rendszeres klubestek ritkultak, úgy érezte, nem hoz sokat a zene. Visszaköltözött Ghánába, hogy anyja ékszerboltjában dolgozzon, aztán majd „valahogy lesz”. De ott is megtalálta az underground. A régi ismerősökkel létrehozta a The Movement nevű mozgalmat, azt a tapasztalatot vitte át, amit Budapesten a Gimmeshot Crew-val megélt.
Ghánában akkor nem létezett az underground kisszínpad műfaja, vagy nagy sztár volt az ember, vagy senki, nem adódtak kisebb fellépési lehetőségek. Klubesteket kezdtek szervezni, színpadot teremtettek a kezdő zenészeknek. Úgyhogy Sena a ghánai kreatív underground zenei szcénában első körben szervezőként jelent meg. „Nagyon izgalmas időszak volt, ráadásul mostanáig elég sok nagy név megjárta Ghánában azokat a kis színpadokat, amiket mi kínáltunk nekik. A The Movement már nem aktív, de hatása ma is él.”
Bár a zenéléshez is visszajött a kedve, Sena ghánai és világzenei kapcsolatrendszere szépen kezdett kiépülni, így csak azért utazott vissza Budapestre, hogy összepakolja bérelt szobáját, és végleg visszaköltözzön Ghánába. De Élő Marci és az Irie Maffia nem hagyta. Rávették, hogy maradjon még, csinálja meg velük a 2007-es Hands in the Air lemezt.
Sena csatlakozott a két éve már működő zenekarhoz. „Úgy voltam vele, hogy oké, I have nothing to do, Ghána ott lesz később is, megvár. Nézzük meg, mi lesz, ha nem jó, még visszamehetek. Nem mentem.”
Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Az Irie Maffia sikere töretlen, mostanra öt lemezt adtak ki, számtalan kislemezt, rengeteg koncerttel és turnéval a hátuk mögött rajongótáboruk mérete nem csökken. „Bevonzott a koncertezés, nem is tudtam, mennyire vágyom rá. Kezdtem érezni, hogy igen, ezt akarom csinálni! Szeretem a színpadot, az együttműködést, az energiákat, az élő zenét, mindent, mindent, ami élő.”
Az Irie Maffia jelenleg épp tizenegy fős csapata szabadságot ad minden tagjának, senki kreativitása nincs kisajátítva, ahogy a többiek, úgy Sena is fókuszálhatott időről időre szóló projektjeire – ami nem ízlett az Irie-nak, azt vitte saját albumra. 2012-ben adta ki a Lots of Trees lemezt, ez szakmai fejlődést is hozott. Akkor először a produceri munkába is belefolyt, nemcsak a szöveget írta, a zeneszerzésből is kivette a részét.
Ghánától sosem szakadt el, évente legalább egyszer „hazajár itthonról”. Nemcsak családi, zenei kapcsolatai is aktívak. A 2017-es Feathers című szólóalbumon egyre jobban kezdett játszadozni és megmutatni a zenei világát, a két évvel későbbi Wingsen még jobban megjelenik a ghánai hatás. Addigra már zenélni is visszajárt szülőhazájába, fontos tagjává vált a zenei szcénának.
A DagaDub a covidbabám
Fuvolaszó, sejtelmes fények, afro ritmusok, meditatív hangok, lágyság és erő – a Sena DagaDubot először néhány éve láttam, az új formáció ültetett koncertje persze végül a széksorok között táncolós szeánsszá változott. Senának ez a trió a zenei szabadságot adja, a DagaDubot organikusan, nyugodtan, higgadtan hagyták nőni és alakulni. „Azt csinálok benne, amit csak akarok.”
Már a Feathers albumnál önálló élő zenekarral szólózott, de kezdte úgy érezni, nincs elég energiája egyensúlyban tartani a kreativitást és a logisztikát is, az Irie mellett még egy élő zenekart irányítani. Közben anya is lett, kislánya, Kekeli Katalin mellett úton volt kisfia, Dela Farkas is. Ebbe az egyre bonyolultabbá váló életbe hozta volna el a covid a zenész házaspárnak a lecsendesedést.
„Hirtelen senkivel sem játszottunk, itt ültünk Marcival, hogy nekünk kell valamilyen kreatív kimenet, zenéljünk már valamit! Mivel tudunk itthon zenét csinálni?”
Összedugtak egy mixert egy samplerrel, elkezdték a már meglévő dalokat a maguk szórakoztatására átformálni. Amikor elindultak az online koncertek, élő hangszernek meghívták játszani Pásztor Ákos fuvolás-szaxofonost, Marci harsonázott. „Találkoztunk, elmentünk a stúdióba, és lejátszottuk a koncertet. Csak néztünk egymásra utána, hogy na jó, ezt csináljuk még! Így lett a DagaDub, egy covidbaba.” A formáció Ghánába is elment ihletért, az utcán felvett zenéléseket a Ghána Live Sessions album is őrzi.
Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Sena nemcsak a zenében próbál ki bármit, amit elé sodor az élet, de a WMN Nyomjad anyukám! című online sorozatában is elvállalta, hogy műsorvezetőként mutassa be az anyává válás feladatait, próbatételeit. Senás energiával, humorral és életigenléssel. De ezt a feladatot sem kereste, őt találták meg vele.
„Sosem volt bennem ilyen késztetés, de izgalmas projektnek tartottam. Sokszor mondják rám, hogy ősanya típus vagyok, erre mindig csak nézek, hogy ezt meg honnan veszik? Sosem bogoztam külön az anyaságtól azt, aki vagyok. Igen, itt van egy baba, aztán meg még egy, de az élet megy tovább. Őket sem kezeltem külön az élettől. Minden összefolyik, együtt járjuk az utat, én ezt szeretem benne.”
Amikor Presser Gábor először jelent meg a budakeszi házban, hogy próbáljanak össze egy dalt, annak is részesei voltak Sena gyerekei. „A baba itt feküdt a nappaliban, egyik szememmel őt figyeltem, a másikkal Pici bácsi kezét, ahogy zongorázik. Csak néztem, hogy ez meg hogy történt?”
Egy müpás koncerten ültek Marcival a közönségben 2017-ben, amikor megpillantották Pressert, a szünetben pedig megkérdezték tőle, küldhetnének-e neki egy lemezt.
„Mondta, hogy persze, adjuk le a Vígszínházban, amit néhány nap múlva meg is tettünk. Aztán két év múlva kaptunk tőle egy e-mailt, amiben meghívott énekelni. Úgyhogy érted, never give up!”
– és újra felhangzik az összehasonlíthatatlan senás nevetés. Azóta Sena már harmadszor volt vendég Presser-koncerten, több közös produkción vannak túl, legközelebb márciusban a Müpában lesz ismét Presser a Sena DagaDub vendége.
Sena énekelt a Hairben, az István a királyban, alakította Máriát a The Passion zenés produkcióban, számtalan együttműködés és újdonságnak számító projekt kötődik a nevéhez. Azt mondja, ezek őt megtalálják. Egyik ember fűzi a másikhoz, egyik produkció a következőhöz. Nem szeret tervezni sem, legfeljebb a férje buzdítására gondol irányokra és ötéves távlatokra. „Sokkal jobban élvezem a mát, minthogy furkásszam a jövőt. Úgyis jön, aminek jönnie kell.”
Azt, hogy neve ma már márka lenne, felhúzott szemöldökkel fogadja. Nem tartja magát celebnek, sosem cél a magamutogatás, és nem elég a szórakoztatás. Az első lemez óta kérdésekre keresi a választ, az élet dolgaira reflektálás fűzi össze a brandjét, ha van ilyen, mondja.
„Nyilván a nem rest fiatalkor jó alapot ad, hogy jól érezd magad negyven felett. Én azért csinálgattam ezt-azt, úgyhogy alakulgat egy jó erős személyiség bennem. Szép lassan megtanuljuk magunkat az életben. Nem tartom magam bölcs embernek, na jó, talán egy kicsit, lassú tanuló vagyok.
Itt vagyok negyvenkét évesen, és most érzem, hogy jól vagyok a bőrömben: utolért a testem, a lelkem, a fejem.”
Fotó: Ránki Dániel / Forbes
