Gödri Emese olyan lendülettel építi a vállalkozását, mintha nem ismerné a kudarc fogalmát: ha kell, új szakmát tanul, ha kell, falnak megy – aztán feláll, és ahogy ő mondaná, csak csinálja. A GreenZebra Kft.-vel ma már több száz áruház hulladékbálázását intézi, nem csak Magyarországon, hanem külföldön is. Cégsztori királyfival, tyúkanyóval és rengeteg kukás fotóval.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut, ha azt mondom: Írország? A magyarok körében a szigetország keze által véget érő legutóbbi világbajnoki selejtezősorozat, a hazai labdarúgás legújabb kudarca esélyes befutó lenne. Ha nem az aktualitásokat keressük, akkor a Szent Patrik-nap, a Guinness sör vagy a zöld, dombos tájak is gyakori válaszok lennének. Ami biztos: a hulladékbálázókat nem sok ember mondaná. Egy viszont biztosan.
Gödri Emese – ma névjegykártyája szerint hulladékgazdálkodási specialista – 2018-ban még csomagolástechnikai vállalkozást indított üzlettársával, Udvarhelyi Zoltánnal. Amikor úgy döntöttek, hogy közös projektbe kezdenek, egyedül egy dologban voltak biztosak – cégeknek szeretnének szolgáltatni. Megoldásaikat bemutatva járták az országot és a különböző konferenciákat, így találkoztak az ír LSM-mel.
„Az egyik ilyen konferencián láttuk a gépeiket, innen jön az a gyakran ismételt mondásunk, hogy Ezek jó gépek, Mesi! Az én agyam úgy működik, hogy mindenhez memóriafogast próbálok kapcsolni. Láttam egyszer ezeket a gépeket öt méterről, és úgy jegyeztem meg, hogy elesem, mert magában a betűket nehéz lett volna” – meséli.
A memóriafogas évekkel később jött jól, amikor egy ügyfelük gumibálázót akart venni, Emese egyből tudta, kit kell hívni. Az ügyfél azonban nem tudott angolul, így végül Zoltán intézte az üzletet.
Örültek az apró sikernek, nem is tudván, hogy ez a hívás később mindent megváltoztat.
Emeséék egy konferenciára készültek csomagolástechnikájukkal, amikor hívás jött egy ír számról. Kiderült, hogy az „elesem” cég egész Európára megnyerte a Jysk áruházak beterítését, ehhez keresnek partnereket. „Amikor Magyarországhoz ért az ír fiatalember, bajban volt, mert nem ismert senkit. Rákeresett a telefonjában arra, hogy +36, amire egyetlen számot dobott ki. Az üzlettársamé volt az” – mondja.
Így lettek egy nap alatt nemzetközi disztribútor. A feladat világos volt: hetvenhat üzletben beüzemelni a gépeket, amiket ők is csak akkor kezdtek igazán megismerni.
Photo: Balázs Mohai
Forbes
Négy garnitúra ruha a kocsiban
„A tárgyalóban szeretek kezdeni, utána viszem le az igazgatóságot a szeméthez” – mondja Emese, aki szerint, ha egy cég valódi hulladékgazdálkodására vagyunk kíváncsiak, elég annyit csinálni, hogy megkerüljük az épületet. Sok nagyvállalat portája és belső terei patyolattiszták, amíg az irodaház mögött csak úgy tornyosul a hulladék. „Mindenféle csodákat láttam már” – foglalja össze velősen.
A hulladékgazdálkodásnak pedig minden vállalkozásnál meg kell jelennie, beszéljünk akármekkora kkv-ról. A törvény előírja, hogy a szelektív hulladékot külön kell gyűjteni. Emese ezért információs csomagként tekint termékükre: nem csak a gépeket viszik a cégekhez, hanem a figyelmet és a tudást is.
„A legtöbb cégnél nincs elképzelés arról, mit kéne csinálni ilyen téren. A vállalkozók az alkalmazásfejlesztéshez, vagy a péksütemény készítéshez értenek, nem ehhez.”
Emese szerint kis, jelképes lépésekkel is nagy változásokat lehet elérni egy cég gondolkodásában – ő a személyes jelenlétben hisz. „Oda merek menni, és kinyitni a kukát. Úgy szoktam mondani, hogy átvarázsolom az emberek fejében azt a sok csúnyát és rosszat, amit a szemétről gondolnak.” Négy garnitúra ruha van az autójában: van, hogy délelőtt munkavédelmi ruhában kell egy borsodi üzembe kell mennie, délután pedig kiskosztümben tárgyal Budapesten.
Hogyan működik egy hulladékbálázó?
A hulladékbálázó (leánykori nevén hulladékprés-tömörítő, köznyelvben csak tömörítő) a közhiedelemmel ellentétben nem mezőgazdasági bálázó, feladata a levegő kipréselésével és a rések megszüntetésével gazdaságossá és kezelhetővé tenni a hulladékot. Legfontosabb állomásai a betöltés, a tömörítés – ez a lépcsőfok akár 70–90 százalékkal is csökkentheti a szemét térfogatát –, valamint a kötözés. Utóbbi során a bálát fémpánttal, műanyag szalaggal vagy dróttal tekerik körbe, a kötözőnyílások használatával. Ha a hulladék felvette a kockaszerű alakot, a folyamat véget ért, ki lehet venni a bálát.
Emese életében akarva-akaratlanul, de újra és újra megjelentek a nagy, ipari gépek. Pedig messziről kezdte: Erdélyben, Kolozsváron nőtt fel, ott járt természettudományi gimnáziumba, az 1989-es romániai forradalom után került fel Budapestre. A szocialista rendszerben nem sikerült egyetemre jutnia, fiatalon munkába állt, az idegenforgalom irányába indult el. Öt évig dolgozott a területen, ezalatt főleg nyelvtudását tudta erősíteni. Gimnáziumban németül és franciául, autodidakta módon angolul, később olaszul tanult meg az anyanyelvi magyar és román mellett.
A következő nagy fejezet a nyerőgép-automaták világa volt, egészen 2012-ig, amikor a parlament egy döntésével megtiltotta a játéktermek és az elektronikus kaszinók működtetését. A döntés olyan szinten leszűkítette a piacot, hogy az automatákra – egyik napról a másikra – szinte teljesen eltűnt a kereslet.
Bő tizenhárom évvel ezelőtt arról cikkezett a sajtó, hogy közel 40 ezer ember vált munkanélkülivé.
Emese egy alkatrészkereskedőnél talált otthonra, irodavezető lett, miközben mérlegképes könyvelői végzettséget szerzett. Életrajzára egy csomagolástechnikai vállalkozás is felfér, mire megérkezünk a jelenbe.
„A GreenZebra nagyon sok minden volt már” – mondja nevetve Emese. A céget még a kilencvenes években alapította Zoltán, két évtizedig Silver Bar Hungary néven működött, majd a csomagolástechnikai korszakban Zebrapacknak hívták. A GreenZebra nevet mindössze egy éve viseli. A névkérdést tovább bonyolítja, hogy az ominózus telefonhívás óta az online felületeken LSM Hungary néven jelennek meg.
„Zoli egyáltalán nem értett ehhez a világhoz, amikor először mentünk üzletről üzletre, intravénásan toltam be neki az egész iparágat” – idézi fel a 76 Jysk esetét Emese. Nyolc hónapig tartott, amíg a gépeket üzembe helyezték és megtörtént a megfelelő oktatás, a végére már szakértőként tekintett üzlettársára. Mára számos neves partnerrel dolgoznak, ilyen például a Coop, a Tesco és a Toyota.
Emese tavaly a Fressnapfot hozta be partnerként, ez 69 áruházzal bővítette a portfóliót. „Ott is gyakorlatilag szemétszedéssel kezdtem a karrieremet, aztán ma már napi 10-15 helyről hívnak, hogy ebben vagy abban segítsek.”
Most az ötszázat közelíti azon gépek száma, amikért ők felelnek, ebből néhány külföldön, Szlovákiában és Romániában található.
Photo: Balázs Mohai
Forbes
A legkisebb királyfi
A dolgozók pókhálóábrájának megrajzolása nehéz feladat lenne, összesen kilenc emberrel és külső szállítmányozó partnerrel működnek. A struktúrát legjobban a multitaskinggal lehet leírni: pénzügy, számlázás, külker, logiszitikai feladatok, Emese vállal mindent, Zolira így a szerviz és értékesítési szegmensek maradnak. De a határok nincsenek kőbe vésve, ott segítenek, ahol tudnak.
„Korábban mondtam, hogy én biztos nem értékesítek, nem értek hozzá. Ez után egy évet reggeltől estig ezt tanultam, most meg már olyan is van, hogy versenyzünk, ki ad el többet” – meséli.
A startnál fogadást kötöttek: ha a cég eléri a 100 milliós forgalmat, akkor Emese beszállhat tulajdonosként. Ez 2021-ben meg is történt, azóta fele-felében osztozkodnak a zöld zebrán.
A TT Sped Kft. minden belföldi szállítmányozásuk mellett a raktározást is vállalja, így ennek a logisztikai része nem terheli őket. „Megérkezik a kamion Írországból, lerakódnak, készletre felveszi a kollegina, és tudjuk, hogy mennyi van belőle, hova kell küldeni, aztán kész, ennyi” – bontja le a folyamatot. Két egyéni vállalkozó, online dolgozó asszisztens (egyik Pécsett, másik Kartalon), szervizes, hegesztő, és két nyugdíjas („megy segíteni ide-oda”) segítségével próbálják lefedni az egész országot.
Praktikusan szerveznek: ha egy karbantartási ügyben valakinek mondjuk Nyíregyházára kell látogatnia, körbetelefonálnak a környező városokban, településeken, van-e bárkinek szüksége valamire. Emese tapasztalatai szerint kötözőanyagból például sosincs elég, az ügyfél ilyenkor ráadásul azt érzi, hogy figyelmet kap, törődnek vele.
„Mi vagyunk a legkisebb királyfi ezen a piacon” – utal arra, hogy versenytársaik húsz-huszonöt éve csinálják azt, amit ők néhány évvel a pandémia előtt kezdtek el.
Úgy látja, kezdeti növekedésük és kilátásaik (induláskor évi húsz százalékkal számoltak) megtörtek a pandémia, a Mohu indulása, és a magyar gazdaság gyengélkedésének egymás utáni pofonjaiban.
2021 óta a GreenZebra árbevétele százhatvan és kétszáznegyven millió forint között ingadozik, az egyszer fent, egyszer lent dinamikát követve. Ami már aggasztóbb, hogy a cég nyereségessége évről-évre csökken, 2024-et mindössze ötmillió forintos profittal zárták. Az eladósodottság emellett emelkedik, a profitabilitás rendkívül volatilis, az évek során jelentős kötelezettségek épültek fel.
„Számunkra fontosabb a változás, amit elérünk, mint az, hogy most 30, 50, vagy 100 új gépet adunk el” – kezdi reakcióját Emese. Forgalmukat nagyban meghatározza az is, a hulladékos cégek milyen kitettségben vannak szerződéseikkel. „Volt évünk, amikor 6-8 nagy berendezést az újrahasznosítók vettek. Ma már egyáltalán nincs ilyen eladásunk.” Úgy látja, a gazdasági helyzet is ráteszi a bélyegét a növekedésre – ezért próbálnak költségoldalon optimalizálni.
Nincs például külön irodaházuk, egyedül a gépeket tároló raktárért kell fizetniük bérleti díjat. Ahogyan Emese fogalmaz: fejlődnek, skálázódnak, de csak ésszel. A megfontolt építkezésre a Mohu rendszer startolása óta különösképpen kell figyelni.
„Ez az egész 2023. július elsején csak úgy elindult. Abszolút nem terveztük, de szerintem senki az iparágban, hogy ez fog történni. Az egész szakmát újra kellett tanulni” – mondja.
Photo: Balázs Mohai
Forbes
A sokszereplős, rugalmas piacon megjelent egy állam által felvértezett óriás, aki centralizálttá tette a működést – a váltást pedig nem élte mindenki túl. „Miután láttuk, kik azok a partnerek, akik maradtak, és kinek mire van szerződése, elkezdtük kitalálni, hogyan tovább” – emlékszik vissza. Emese szerint a hulladékelszállítási rendszer online megrendelésének kialakítása olyan bonyolult volt, hogy attól tartottak: eladásaik lenullázódnak.
A kialakult helyzet furcsa megoldást szült: annak ellenére, hogy a GreenZebra nem termel olyan hulladékot, amit a Mohunak kellene elszállítania, Emese ásta bele magát, hogyan kell működtetni a rendszert. „Egy partneremnél már volt szállítás, ő mutogatta meg nekem, mit és hogyan kell. Először még én kaptam hozzáférést a Fressknapf rendszereihez, hogy bekattintsam a dolgokat” – meséli. Ez azonban idővel nem volt fenntartható megoldás, ezért ma már, ha beüzemelnek egy gépet, a Mohu online rendszeréhez szükséges tudást is átadják.
Mániákusan fotózom a kukákat
A hulladékelszállítási rendszer hatékonysága földrajzi területenként eltér. Emese szerint Pest megyében tökéletes a lefedettség, míg a déli régiókban sokszor merülnek fel problémák. Vannak olyan területek is, ahol nem keletkezik annyi ipari szemét, ilyen például a Balaton északi partja, ezért ezeken a részeken kevésbé kialakított az elszállítás.
„Nagyon különböző igényekkel találkozunk. A Balatonon például volt egy jachtkikötő, ott az volt a legnagyobb probléma, hogy az emberek nem akartak a kezükkel a kukához érni. Mondtuk, oké, értjük. Vittünk egy pedálosat. Mindenhol megtaláljuk a megoldást” – mondja, majd vesz egy fél levegőt, és újabb sztoriba kezd.
Háttérbeszélgetéseken gyakran említett jelenség, hogy az elmúlt évek válságai után a vállalatok azt látják, a mai gazdasági környezetben kevésbé fogékonyak a magyarok a zöld témákra, az első helyre – teljesen érthetően – a mindennapi megélhetés került. A megfigyeléssel Emese is egyetért, hiszen a hulladékkezelés egy cég esetében sem a napi túlélési listán szerepel, hosszú távon mégis elhanyagolhatatlan.
„Sok vállalatnál a hulladékgazdálkodás sokáig költségként jelent meg, nem pedig üzleti lehetőségként. A változás akkor jön el, ha láthatóvá válik: a jobb hulladékkezelés nemcsak fenntarthatósági teljesítmény, hanem költségcsökkentés és hatékonyság is” – véli Tomaj Zsófia fenntarthatósági tanácsadó.
Úgy látja, az LSM Hungary működése jó példát mutat utóbbira. „A tömörítés és bálázás csökkenti a logisztikai terheket, növeli az újrahasznosíthatóságot, és közelebb visz a körforgásos működéshez” – fogalmazott.
Emese díjmentes workshopokat is tart az EPR-rendszerről (Extended Producer Responsibility – a szerk.), ahol egyebek mellett a kiterjesztett gyártói felelősségi díj kérdését járják körbe. Emesének egy kérése van a résztvevők felé: mindenki úgy álljon fel, hogy azt mondja, szereti az EPR-t. Úgy látja, a száraz téma ellenére ez többnyire sikerül.
„Amit néhány nagyvállalat az online rendelések világában megenged magának, katasztrófa” – fejti ki, mi az, amin mindenképpen változtatni kellene.
„Múltkor rendeltem egy harisnyát az internetről, dobozban jött. Amikor kinyitottam, volt benne egy karton, abban reklámpapír és nejlon, a nejlonban pedig még egy papír. Ez minden, csak nem fenntartható.”
Magyarországon még mindig előfordulnak rossz gyakorlatok: a mezőgazdaságban gyakran elégetik a hulladékot, de az sem ritka, hogy az utcára tegyék ki nagy mennyiségben. Emese kommunikációs és edukációs problémának látja ezt, amit más országokban már meg tudtak lépni: Finnország, Litvánia, Svédország tartozik a jó példák közé.
„Ha külföldre megyek, mindig mániákusan fotózom a kukákat, szerintem több száz ilyen kép van a telefonomon. Hívjuk ezt szakmai ártalomnak.” – mondja
Tavaly egy barátnőjével Toszkánában voltak, aki már egyből mondta is neki, hogy „Nézd, Mesi! Kukák, nem érdekel?” Alapvetően nem lett volna a válasz (nem tartja nagyra az olasz hulladékkezelést), de a toszkánai megoldás őt is lenyűgözte.
A kisfaluban vonalkódos szemetes volt, amit telefonnal lehetett beszkennelni. A kukába regisztráltak dobhattak csak ki hulladékot, és a rendszer mérte pontosan miből, mennyit dobtak be. A végén a súlynak megfelelő díjat kellett fizetni. A szelektív hulladékgyűjtés nem extra díjas, ezzel próbálják efelé terelni az embereket.
Emese szerint a fiatal generáció Magyarország nagy esélye, azt látja, hogy nekik maguktól jön a környezetvédelem előtérbe helyezése.
„Sokat kell beszélgetni, foglalkozni a témával, ez az egyetlen megoldás. Sokszor mondták, hogy olyan vagyok, mint egy tyúkanyó, mert odacsörgök, jövök, segítek, csinálom. Zöldre festem Magyarországot.”
