Az új Nagy Egyiptomi Múzeum lenyűgöző, a piramisokat pedig egyszer valóban látni és érezni kell. De hogyan? Ács világa.
Kevés városról hallottam annyi negatív visszajelzést, mint Kairóról. Szinte minden hétpróbás ismerős, aki egyénileg próbált körülnézni, arra jutott, hogy nincs ott semmi látnivaló, ellenben kosz, káosz, mocsok, lenyúlás magas szinten. A jótanács az volt, hogy menjen mindenki egyenesen a piramisokhoz és a múzeumokba, aztán a lehető leggyorsabban hagyja el a várost.
Én mindezt sajnos se megerősíteni, se cáfolni nem tudom, pedig ez lett volna a cél eredetileg: megnézni a várost is saját szememmel. Egyelőre máshogy alakult, mert most egy másik régi tervet, a Szuezi csatornán áthajózást sikerült megvalósítani és ehhez kapcsolódóan egyszerűen kihagyhatatlan volt beiktatni egy kairói kanyart is, mivel véletlenül épp néhány héttel az utazás előtt nyitott meg teljesen az új múzeum.
Fotó: Ács Gábor / Forbes.hu
A létrehozásáról még 1992-ben döntöttek, építeni el is kezdték 13 évvel később, majd sok-sok év csúszással idén tavasszal adták át részlegesen, majd november elején teljesen, amikor a legnagyobb szenzáció, Tutanhamon sírja is megérkezett. Most pedig ámul-bámul a fél világ. Monumentális modern épületbe hordták össze az összes fellelhető kincset, műalkotást (több mint százezret) az ókori Egyiptomból, illetve van jónéhány, ami külföldre került, és nem is késett az üzenet, hogy ezeket is szívesen látnák Kairóban, kérnék szépen vissza a British Museumtól, vagy éppen a Louvre-tól.
Biztos vagyok benne, hogy már II. Ramszesz négy emelet magasságú szobra és a hosszú lépcsősor mentén elhelyezett számtalan műalkotás mellett eltöltöttem volna két órát, ha nem kellett volna piszkosul sietni a csoporttal, és még csak ekkor érünk fel arra a pontra, ahonnan kilátás nyílik a piramisokra, majd ezután jönnek csak a kiállítótermek. Sor egyedül Tutanhamon halotti maszkjánál állt, ahol biztonsági emberek próbálják betartatni az egy szelfi/fő szabályt, hogy mindenki viszonylag hamar sorra kerüljön.
Nem állítom, hogy mindenkinek szüksége van az egész napra, hogy elmerüljön három évezred egyiptomi kincseinek tengerében. Sokan piszkosul el is fáradnak akár már két óra múzeumi téblábolásban bárhol. Mégis arra bíztatnám a potenciális látogatókat, hogy hagyjanak minél több időt a Nagy Egyiptomi Múzeumra.
Fotók: Ács Gábor / Forbes.hu
A magyar látogatók többsége a két nagy üdülőközpontból, Sharmból és Hurghadából egynapos túra keretében érkezik. Ezek éjjel 2–3 körül indulnak és 7–8 óra buszozással érik el Kairót. Leszámítva azokat a szerencséseket, akik a hosszú úton is alszanak, mint a bunda, hulla fáradtan nem olyan jó megérkezni a gízai piramisokhoz, és most már az új múzeum is sokkal hosszabb időt igényel, mint az eddigi régi. Noha nagyon olcsók ezek az egynapos utak, csak azoknak ajánlanám őket, akik biztosak abban, hogy nem tudnak eljönni egy külön kanyarra is Kairóba.
Olcsó repülőjárat van Budapestről, Kairó másodlagos reptere, ahova a Wizz Air elvisz, pont Gíza mellett van, ha el akarjuk kerülni a várost, megfelelő minőségű szállodát is lehet kedvező áron találni bármikor, és a taxizás sem drága. Persze Luxort se érdemes kihagyni, de ez már hosszabb és bonyolultabb túra.
Fotó: Ács Gábor / Forbes.hu
Egyiptom gazdasága komoly nehézségekkel küzd. A fontos bevételi forrást jelentő Szuezi csatorna forgalma erősen visszaesett, amióta a Vörös-tenger déli kijáratanál a huszik támadni kezdték a hajókat. A csatorna északi bejáratánál, Port Saidban minket kisebb ünnepséggel fogadtak és a túravezető elmondta, hogy előttünk hónapok óta alig járt nyaralóhajó arrafelé. A nyári és téli bázisok között áthelyezendő hajók kiesése egy dolog (van, aki nem helyezi át a hajókat, mások megkerülik Afrikát), de a háborús helyzet miatt Izraelt is kihagyják az óceánjárók, kisebb kört mennek csak a Földközi-tenger keleti részén, elkerülve az egyiptomi kikötőket is. Pedig Alexandriából és Port Saidból sokkal közelebb van Kairó, innen reggel indulva három óra buszozás után még belefér a 2–3 óra a piramisoknál és akár 4–5 óra is a múzeumban. (Sajnos a mi hajónk valamiért csak délelőtt tudott érkezni, ezért maradt kevés időnk.)
Menjünk, nézzük.
