„Mellbevágott a dolog, nyilván nem örültem neki.” Galántai János hatvanéves volt, cége, a gyorsfagyasztott pékárut gyártó Pek-Snack lefedte a teljes Dunántúlt, ahonnan sikeresen lépett be a horvát piacra. Közgazdász fia is elég régóta vele dolgozott. Úgy tűnt, az utódlás kérdése elrendezett, így megkérte a fiát, folyjon bele jobban a cég ügyeibe.
„Azt mondta, hogy amíg én csinálom, addig segít nekem, de nem akarja a vállalatot átvenni. Azzal, hogy nem volt senki a családban, aki továbbvinné a céget, elveszett a motivációm. Két út volt: csinálom, amíg tudom, és majd lesz valami, vagy tudatosan elkezdek vevőt keresni.”
Nem volt könnyű döntés, az utóbbit választotta. Több kikötéssel: nem szerette volna, ha a konkurencia vásárolja fel élete munkáját, és azt sem, ha szétdarabolják. Olyan vevőt keresett, aki továbbépíti a céget.
„Meglehetősen komplex, nehezen másolható és szofisztikált üzleti modellt épített, nagyon sok minden az ő kezében összpontosult, de azért megadta az önállóságot a menedzsmentjének” – mondja Galántairól Papp László, a Concorde MB Partners partnere, aki mint tanácsadó segítette a Pek-Snack eladását. Voltak külföldi és hazai érdeklődők is, de az üzleti modell komplexitása és az alapítótól való függés miatt többen kockázatosnak tartották a befektetést, mások túl keveset ajánlottak. Bizonyos vevőknek pedig a tulajdonos nem akarta eladni a cégét.
– mondja ma Orbán Krisztián, az Oriens befektetési cég társalapítója. Pedig a péksüteményeket gyártó családi vállalkozás nagyon jól működött. Orbán szerint sokakat elriaszthatott, hogy Budapesttől több mint kétórányira, Igalon összpontosul minden. Ők az első információk begyűjtése után érezték, hogy „kisebb ékszerdobozra” találtak, 2015-ben megegyeztek a felvásárlásról. Azóta a Pek-Snack megnégyszerezte az árbevételét, megháromszorozta az EBITDA-ját (adózás, kamatok, értékcsökkenési leírás előtti eredmény), és már hat országban jelen van.
A Dél-Dunántúl legkisebb városa a Kőröshegyi völgyhídtól jó félórányi autóút. Takaros falvakon haladunk keresztül, végül Igal előtt kanyarodunk le. A bekötőút mentén hatalmas fák, erdős terület, amint beérünk, előttünk óriási zöld rét és erdő. Idilli környezet. Aztán megpillantjuk az enyhén tájidegen üzemi épületeket.
Nem is gondolná az ember, hogy itt az ország egyik jelentős sütőipari cége működik. Hat gyártósoron tavaly 135 millió pékáru készült, ez csaknem napi 370 ezer darabot jelent.
Galántai János 1998-ban alapította meg a PekSnacket a termálfürdőjéről ismert, 1300 lakosú somogyi kisváros határában. Az üzem akkor hatszáz négyzetméteres volt, ma tízszer akkora.
Pedig a cég sokkal jobban és okosabban volt összerakva, mint az a magyar élelmiszeripari cégek többségére jellemző. Hárommilliárdos árbevétele volt és nyolcszázmilliós EBITDA-t termelt ki, Orbán szerint egy kicsit nagyobbnak számított, mint egy átlagos magyar családi középvállalat. A számok, a jól felépített alapok és Galántai személye meggyőzte az Orienst, hogy érdemes belevágni az üzletbe. „Megvolt az emberi kémiai is a felek között, ami nagyon fontos része az ilyen dealeknek” – mondja Papp.
Az áron nem is volt alkudozás. A Forbes akkori becslése szerint 9,3 milliárdos üzlet köttetett, de ezt tíz év távlatából sem kommentálják, üzleti titok.
„János az üzletkötés után elmondta: őt elsősorban az érdekelte, hogy soha ne kelljen szégyenkeznie az új tulajdonos miatt. Szerintem ezt sikerült teljesítenünk” – mondja Orbán. Pedig a váltás éles volt, úgy egyeztek meg, hogy Galántai tanácsadói szerepben marad még egy ideig – végül két év lett –, de már nem jár be az irodába.
A 72 éves Galántai éli boldog nyugdíjas éveit, kertészkedik, pecázik, nincs semmilyen kötelező elfoglaltsága. Tíz év távlatából is azt mondja, nem bánta meg, hogy az Oriensnek adta el a céget. Az exit után a pálinkába „menekült”, de döntően nem itta, hanem készítette. Persze úgy, ahogy az exitált vállalkozók: vett egy pálinkafőzdét. Elvégzett képzéseket, bejelentkezett magánfőzőnek, azóta több mint száz díjat nyert. Ez nem üzlet, csak hobbi, nem ad el pálinkát, az utóbbi egy-két évben már kevesebb időt fordít erre.
Galántai János a hetvenes évek közepén pedagógusként kezdte, ének-népművelő szakon végzett, 15 évig tanított általános iskolában. A rendszerváltáskor ő is váltott, mert – ahogy fogalmaz – a pedagógusok akkor sem keresték agyon magukat. A sütőiparral úgy került kapcsolatba, hogy egy német-magyar pékségbe ment tolmácsnak, jól beszélt németül. Ott ismerkedett meg egy német gépkereskedővel, majd 1991 körül hozta létre vállalkozását, amely sütőipari gépkereskedelemmel foglalkozott. „Meg volt bennem a kellő ambíció és bátorság, talán egy kis üzleti véna is szorult belém. Amikor elkezdtem, egyszemélyes vállalkozás volt, aztán lettünk ketten, négyen, nyolcan tízen, lépésről lépésre nőtt a vállalkozás, és ezzel együtt megtanultam a szükséges ismereteket, amelyek egy vállalat irányításához kellettek.”
1998-ban nyergelt át a kereskedésből a termékgyártásba, ekkor alapította meg a Fornetti Pannon Kft.-t Igalon már 33 dolgozóval. A Fornetti alapítójával, Palásti Józseffel a sütőgépkereskedés közben került kapcsolatba, korrekt üzleti kapcsolat alakult ki köztük. Palásti felkérte, hogy csinálja meg Dunántúlon a cég franchise-vállalatát. Galántai János belevágott, a következő évben már Horvátországan is céget alapított – ő volt az egyetlen magyar úgynevezett master franchise tulajdonos, vagyis aki egy egész területet kapott meg hálózatépítésre.
Az igali üzemből látták el a Dunántúlt és a horvát piacot. Palástival megromlott a személyes viszonya, a kiválás mellett döntött (az ügyről nem kívánt korábban sem nyilatkozni, de cáfolta az üzleti vitáról szóló korábbi sajtóbeszámolókat). 2015-ben már 250 dolgozója volt, ebből 220 Igalon, harminc a külföldi leánynál.
Azt ő sem mondja el, végül mennyiért adta el a cégét, de annyit elárul, hogy a befolyt összegből pénzügyi befektetéseket indított, magyar és külföldi részvényei is vannak, egy jól diverzifikált portfólió, amelyben privátbankárok segítenek neki, és összességében eredményes, elégedett a hozamokkal.
Nemcsak vasba, emberekbe is fektetnek
Novák Zoltán ügyvezető több mint két éve irányítja a Pek-Snacket, előtte harminc évig dolgozott márkatermékgyártó multiknál, az utolsó tizenhét évben a Mondelez hazai, lengyel és régiós vezetője volt.
„A Pek-Snack ma már nagyvállalat, de kkv-s hagyományokkal, magában hordozza azt a rugalmasságot, ami egy középvállalatra jellemző, de annál szervezettebb” – összegzi a cég igali tárgyalójában.
Novák Zoltán ügyvezető több mint két éve irányítja a Pek-Snacket. Fotó: Ránki Dániel/Forbes
Minden alapanyagból a lehető legjobbra törekednek, nagyon szigorúan választják ki a beszállítóikat. Sonkából hazait használnak, minőségi sertéssonkát, sajtból holland edamit, de a füstölt sajt magyar, ahogy az alapanyagok nyolcvan százaléka, így a liszt is. Ami még külföldi, az a margarin, a legnagyobb belga gyártók a beszállítóik. Évi ezer tonna margarint használnak fel, árutőzsdén kötik le egy évre előre a beszállítóval. A margarin ára a pálmaolaj aktuális piaci árfolyamától függ, az éves lekötéssel annak az ingadozását küszöbölik ki, ami tervezhetővé teszi az árazást (persze be is lehet vele fürödni, ha tartósan beesik az ár a lekötés után). A lisztet is hasonlóan vásárolják hazai forrásból, de ennek a mennyiségét már nem árulja el, mert abból a konkurencia értékes információkhoz juthatna.
Ahhoz, hogy több országban is meghatározó játékosok legyenek, sok fejlődés kellett a cég életében, például informatikai fejlesztések, új gyártósorok, további jó szakemberek, sorolja Orbán Krisztián. A különböző területek közötti kooperációt is fejleszteni kellett, ehhez szabályozott heti ritmust és kooperációs logikát kellett kialakítani, ami sokáig tart.
Horvátországban a második számú szereplők, Boszniában is meghatározók, Szerbiában, Szlovákiában és Csehországban még építkeznek, de a tulajdonos várakozásai szerint ott is szép jövő előtt állnak. Ma a bevétel csaknem negyven százaléka export. „A Pek-Snacknek egyedülállóan magas az exportrészesedése – mondja Orbán Krisztián –, és nemcsak a nagy külföldi vevőknek szállítanak, hanem kicsiknek is.”
Fotó: Ránki Dániel/Forbes
Az utóbbi évek legnagyobb eredményének azt tartja, hogy a nagy vevőket és a kis franchise-partnereket is képesek kiszolgálni egyszerre, itthon és a környező országokban. „Külföldön marha nehéz bekerülni egy kiskereskedelmi láncba. Csak úgy megy, ha vannak helyi értékesítők. Egy jó disztribúciós partner megtalálása is két-három év.”
Értékesítési vezetőjük egy Horvátországban született szerb kolléga, aki még a háború idején menekült Magyarországra. Otthonosan mozog a Balkán összes jelentős piacán és Magyarországon is, mindenkivel az anyanyelvén tud tárgyalni. Tíz év eredménye, hogy itt tartanak, vannak saját nevelésű tehetségeik már felsővezetői pozíciókban is.
„Nemcsak vasba kell fektetni, hanem emberekbe is, és nemcsak pénzt, de erőfeszítést, energiát és időt is – mondja Orbán. – Perspektívát kell nyújtanunk. Magyar, de régiós sikersztorit építünk, és ehhez a közös álomhoz szerződtetünk jó embereket. Tizenkétmilliárdos cégünk élén van három-négy olyan ember, akikről azt gondolom, hogy bármelyik ötvenszázmilliárdos cég boldogan átvenné őket.”
Rosszabbul öregszik, de lehet minőséget csinálni
A kiskereskedelemben a magyar piacon is egyre keményebb a verseny, népszerűbbek a kényelmi szupermarketek és a diszkontláncok, ahova jó minőséget kell szállítani minél olcsóbban. Itt a Pek-Snack szerepe több, mint a sima beszállítóé. Kereskedelmi partnereikkel együtt fejlesztik termékeiket, a hagymás baconos kenyérlángost például az Aldival találták ki, a Tescónak pizzaszeleteket gyártanak, és a Sparban is lesz hasonló termék.
A sütőipar az utóbbi húsz évben mozdult el a gyorsfagyasztott termékek felé, mert a friss pékárut agyonüti a logisztika. Naponta kétszer kéne szállítani egy boltba, ami benzinben, emberben, környezetszennyezésben rengeteg. Ezért lett népszerű a gyorsfagyasztott megoldás, amiben Franciaország mellett Magyarország kezdettől vezető szereplő, mert már nagyon korán, a 90-es években több itteni cég is ebbe az irányba indult el, így versenyelőnybe kerültek a később bekapcsoló régiós konkurencia előtt.
„Nagyon kevés olyan iparág van, amiben Magyarország kiemelkedik a régióból. A gyorsfagyasztott pékáru egyértelműen ilyen. Számos ilyen cég van, nem csak a Pek-Snack. Öt-hat szereplős listát lehetne összeállítani komoly hazai pékipari cégekről”
– mondja Orbán.
| PÉKIPARI TOP 10 | Árbevétel (legutolsó lezárt üzleti év, milliárd forint) |
| Fornetti Kft. (2015-ben szintén felvásárolták, őket a svájci Aryzta) | 57,4 |
| Félegyházi Pékség Kft. (magyar) | 34,1 |
| Zalaco Sütőipari Zrt. (magyar) | 23,2 |
| Vita-Sütő Kft. (magyar) | 17,8 |
| Pek-Snack Kft. (magyar) | 12,9 |
| Ceres Sütőipari Zrt. (cseh, az Agrofert csoport tagja) | 12,1 |
| P&P Pékáru Kft. (magyar) | 11,5 |
| Lipóti Pékség Kft. (magyar) | 6,8 |
| Príma Pék Kft. (magyar) | 5,7 |
| Ludwig & Mentesi Kft. – Jókenyér (magyar) | 4,2 |
Az egyes cégek napi friss és fagyasztott pékárut is gyártanak, valamint finompékáru mellet kenyeret, kiflit, zsemlét is. Üzleti adatok: Opten„Nagy a verseny a fagyasztott pékáruk piacán a hazai szereplők között, de még a német, belga és lengyel beszállítókkal is meg kell küzdeniük, hogy minél több termékük ott legyen a láncok polcain” – mondja Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke. Meggyőződése, hogy a magyar sütőipar teljesen le tudná fedni a hazai fagyasztott pékáruk iránti igényeket, mert még vannak szabad kapacitások.
„A Pek-Snacknél ügyesen innoválnak, jól éreztek rá a vásárlói igényekre is, például a pogácsák és az egyéb leveles tészták területén.” Septe szerint van minőségi eltérés a friss és a gyorsfagyasztott, majd készre sütött péktermékek között, az előbbi javára. Tapasztalatai szerint a fagyasztott rosszabbul öregszik. Ugyanakkor a különböző fagyasztott pékáruk között is van különbség, ezzel a technológiával is lehet magas minőséget gyártani, ez is az alapanyagokon múlik, például a vaj és a kovász használatán.
A gyorsfagyasztott technológia alapja a sokkoló, amely csaknem mínusz negyven fokon, rövid idő alatt fagyasztja le a terméket, így a víz nem kristályosodik ki benne, mint egy sima fagyasztás esetén. Ezért tudja megőrizni a minőségét. A gyártókon múlik, hogy használnak-e adalékanyagokat, de alapvetően nincs rá szükség. „Mára alapvető fogyasztói elvárássá vált, hogy a vásárlók a lehető legfrissebben kapják meg a pékárukat a boltokban, és ez tömegesen csak a gyorsfagyasztott technológiával oldható meg” – mondja Gulyás Gergő, a családi Félegyházi Pékség ügyvezetője (történetüket itt írtuk meg).
„Az a nagyon jó a gyorsfagyasztott technológiában, hogy a lehető legkisebb a termékveszteség – mondja Novák Zoltán. – Frissen készül a boltokban, és a fogyás függvényében lehet pótolni. A kereskedelemnek ez tökéletes.” Tulajdonosi szempontból is komoly előny, hogy ebben az iparágban jól előre jelezhető a cégek készpénztermelő képessége, és stabil a kereslet, ami nagy üzleti biztonságot ad. Szemben a legtöbb élelmiszerrel, a fagyasztott termék nem romlandó, jól lehet készletezni, nincs az a probléma, mint a friss árunál, hogy amit nem adnak el napokon belül, azt áron alul ki kell szórni. Itt hat-tizenkét hónap a minőségmegőrzési idő, ami a termelés és a tervezés szempontjából nagyon vonzó.
„Ezen dolgoztunk hosszú éveken át”
„Még az ötvenmilliárdos cégek között is kevés olyan van Magyarországon, amelyiknek a koncepciója, valamint a folyamat-, rendszer- és menedzsmentgyakorlata annyira egyben van, mint nekünk, de ez azért van így, mert mi ezen dolgoztunk hosszú éveken át” – mondja Orbán Krisztián.
Az éves üzleti tervet a Pek-Snack menedzsmentje készíti el, az Oriens azt kommentálja, általában felfelé faragják a célokat, ha úgy érzik, nem elég ambiciózusak, de ez is egy párbeszéd, a menedzsment véleménye is fontos.
Mi lehet a Pek-Snacknél a következő szintlépés? Az, hogy ötven-hatvan százalék legyen az export, és azt mondhassák, ez egy kis magyar multi. Ehhez viszont már külső tőkét terveznek bevonni a következő egy-két évben, ezzel garantálnák azt a növekedést, ami az utóbbi tíz évet jellemezte. A forrásbevonás volumenét és pontos módját egyelőre nem árulják el, csak annyit, hogy az több formában is megvalósulhat. A pluszpénzt a következő növekedési hullám finanszírozására fordítanák, például a gyártási kapacitás bővítésére, az értékesítői csapatok növelésére és a logisztikai háttér fejlesztésre.
Építkezésben gondolkoznak, mert abból lesz hozam is, de alapvetően nem a hozamot célozzák, hanem a tartós nyereségességet. Az Oriens filozófiája ugyanis az, hogy aki a hozamot célozza, általában rövid távon kisajtolja a céget. Nem is befektetőként, inkább tulajdonosként hivatkoznak magukra, mert sokkal hosszabb távon gondolkoznak.
2025. 09. 24 – Orbán Krisztián, az Oriens pénzügyi tanácsadó ügyvezető partnere a József Attila utcai irodában
„Ez egy termelőcég, ebbe vissza kell forgatni, minden évben észrevehető beruházás történt – mondja Orbán. – A Pek-Snack a szívünk csücske, van bennünk büszkeség, hogy ez egy magyar cég, amin sokat dolgozunk, de a 6500 főnek munkát adó Oriensen belül a 350 főt foglalkoztató vállalat nem számít nagynak.”
Orbán azt is mondja, szinte benne élnek a cégekben. „Ott vagyunk a mindennapjaikban, ismerjük az embereket, a gépeket, a folyamatokat és a rendszereket. Ez persze nagyon sok idő és energia. Jelenlegi kapacitásaink legfeljebb tizennégy-tizenöt platformvállalat tulajdonlására lennének elegendők. Ma kilenc van.”
Ez a megközelítés eddig nagyon jó eredményeket hozott, és arra törekednek, hogy ez a jövőben is így maradjon. Ehhez nagyon fegyelmezettnek kell lenni. Évente átlagosan száz vállalatvásárlási lehetőségre mondanak nemet.
A Pek-Snack Csoport (a Pek-Snack Kft., a bosnyák és a horvát leánycég adatai összesen)
ALAPÍTÁS: 1997
TULAJDONOS: Oriens Holding
LÉTSZÁM: 350 fő
ÁRBEVÉTEL (milliárd Ft)
2022 – 10,5
2023 – 12,0
2024 – 12,9
EBITDA (milliárd Ft)
2022 – 1,3*
2023 – 1,9
2024 – 2,5
*A népegészségügyi termékadó egyszeri hatásával korrigált adat. Forrás: cégközlés
