A fiatalok elvándorlásának társadalmi hátterét vizsgálta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Tudományünnep+ sorozatának első előadásában Szabó Andrea szociológus-politológus.
Mi történt? Szabó Andrea szociológus, politológus, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese és az ELTE ÁJK habilitált egyetemi docense tartott előadást Útkezdet vagy végállomás? – Külföldi tanulmányok és kivándorlás címmel. Az MTA Forbes.hu-nak is eljuttatott közleményében Szabó Andrea előadásából idézve kifejti: a 2024/25-ös tanévben Magyarországon több mint 215 ezer nappali tagozatos hallgató tanult a felsőoktatásban. A hallgatók száma az 1990-es évek eleji, mintegy 76 ezres létszámról egészen 2008-ig folyamatosan növekedett, amikor is elérte csúcspontját. Ezt követően lassú csökkenés figyelhető meg, majd az utóbbi években ismét mérsékelt növekedés tapasztalható.
Kontextus. Szabó Andrea kiemelte: fontos megkülönböztetni a kivándorlási potenciált, vagyis az ország elhagyásának szándékát a tényleges elköltözéstől. Az előadó a kivándorlás négy fő típusát különítette el: rövid távú munkavállalás – amikor valaki néhány hónapra, például idénymunkára utazik külföldre; középtávú munkavállalás – többnyire néhány évre szóló külföldi munkavégzés; hosszú távú letelepedés – amikor valaki véglegesen egy másik országba költözik, elhagyva Magyarországot; végül a tanulási potenciál – amikor legalább egyéves külföldi tanulmányokat tervez valaki.
Szabó Andrea: fontos megkülönböztetni a kivándorlási potenciált, vagyis az ország elhagyásának szándékát a tényleges elköltözéstől. Fotó: Szigeti Tamás/MTA
Miért fontos ez? Magyarországon a rendszerváltást követő évtizedben csupán az emberek 5-6%-a tervezett migrációt, ez az arány azonban fokozatosan növekedett. 2016-ban a migrációs potenciál közel 40%-át a 35 év alattiak adták. Szabó Andrea az egyetemisták körében mért kivándorlási potenciállal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy
míg 2015 és 2016 között a magyar egyetemisták 37, illetve 33%-a tervezte a külföldre költözést, addig 2024-re ez az arány 45%-ra emelkedett.
Mi következik ebből? A tényleges elvándorlásnak komoly munkaerőpiaci következményei vannak. 2023-ban az elvándorlás 6,6%-kal csökkentette az aktív, 15–64 éves népesség számát. A 25–49 éves, vagyis leginkább munkaképes korú népesség körében a veszteség 11,2% volt ugyanebben az évben.
