A mesterséges intelligenciába ömlő dollár-százmilliárdok ellenére a megtérülés egyelőre minimális, erős párhuzamok mutatkoznak a 2000-es dotkomlufival.
Mi történt? Az AI-ipar az elmúlt hónapokban extrém befektetési hullámot produkált. Az Nvidia és az OpenAI például szeptember végén 100 milliárd dolláros megállapodást jelentett be, amelyet az OpenAI 300 milliárd dolláros adatközpont-építési megállapodása követett az Oracle-lel. A pénzek gyakran körbejárnak a legnagyobb cégek között, miközben a valódi növekedés minimális: az OpenAI és az Nvidia részben egymás tulajdonába fektetnek, az Oracle pedig az Nvidia chipjeit használja, írja a HVG.
Részletek. Idén az öt legnagyobb techcég több mint 370 milliárd dollárt költött AI-adatközpontokra, a McKinsey előrejelzése szerint 2030-ra ez az összeg elérheti az 5,2 ezer milliárd dollárt. Eközben az AI-technológia várható bevétele 2025-ben mindössze 60 milliárd dollár, messze elmaradva a befektetett összegektől.
Veszélyes optimizmus. Jeff Bezos, David Solomon és Sam Altman is figyelmeztetett arra, hogy az emberek túlinvesztálnak, és pénzt veszíthetnek. A HVG hazai példának Rékasi Tibor, a Magyar Telekom vezérigazgatóját hozza, aki hangsúlyozta, hogy a cégek jelentős AI-kiadásokat produkálnak anélkül, hogy ezek arányos megtérülést hoznának.
Korlátozott hasznosság. MIT és McKinsey-felmérések szerint a cégek 80–95 százalékánál nem tapasztaltak jelentős eredménynövekedést. A kódolás gyorsítására tett kísérletek is vegyes eredményt hoztak, a fejlesztők gyakran többet időt töltöttek az AI által generált kódok ellenőrzésével, mint manuális írással.
Párhuzamok a dotkomlufival. A befektetők óriási összegeket pumpálnak a piacra, de a kereslet és a jövedelmezőség még nem követi a kiadásokat. A lufi kidurranása visszafogott kiadásokhoz, kevesebb munkahelyhez és akár recesszióhoz vezethet. A hosszú távú kilátások azonban nem feltétlenül negatívak: a „termelékenységi J-görbe” modellje szerint a kezdeti csalódást követően az AI technológia beépülhet a gazdaságba, és valódi forradalmat hozhat a termelékenységben, hasonlóan ahhoz, ahogy az elektromosság és a futószalagos gyártás növelte a cégek hatékonyságát az 1910-es években. Az iparág jelenlegi állapota azonban egyelőre a lufi kidurranás előtti feszített helyzetre emlékeztet.
