Richard Branson már 13 évesen belevágott első befektetéseibe – zsebpénzét két vállalkozásba fektette, amelyek csúfosan megbuktak, de felbecsülhetetlen tapasztalatokat adtak neki.
Sir Richard Branson 19 éves volt, amikor gyerekkori barátjával, Nik Powell-lel megalapították azt a céget, amelyből később a nemzetközi Virgin Group konglomerátum lett. 1970-et írtak, és a „Virgin” (magyarul: szűz) nevet tréfás utalásként választották kezdő üzleti tapasztalatlanságukra.
Ezt követően gyors egymásutánban jöttek a Virgin lemezboltok, a Virgin Megastore, a Virgin Games, mind az első tizenkét évben. Aztán merészen, 1984-ben egy légitársaság: a Virgin Atlantic, amely ma évente 5,6 millió utast szállít és 4,4 milliárd dolláros bevételt termel. Branson később olyan vállalkozásokkal bővítette birodalmát, mint a Virgin Active fitneszlánc, a Virgin Bet sportfogadási app, a Virgin Mobile, a Virgin Hotels vagy az űrturizmusra épülő Virgin Galactic. Számos Branson-féle vállalkozás kudarcot vallott vagy eladásra került az évek során – köztük a Virgin Records is, amit 1992-ben, fájó szívvel, 1 milliárd dollárért adott el, hogy a Virgin Atlantic fennmaradjon. Ma Branson 40 Virgin-céget felügyel, 35 országban, több mint 60 000 alkalmazottal.
A most 75 éves, mintegy 2,8 milliárd dollárra becsült vagyonú Branson szerint a fiatalkori befektetései – amelyeket tizenévesen, még Angliában tett – alapozták meg későbbi sikereit, és a mai napig hatással vannak arra, hogyan vezeti birodalmát.
Forbes: Mesélne az első befektetéséről? Mi volt az és mikor történt?
Richard Branson: Iskoláskoromban a barátommal, Nik Powell-lel úgy döntöttünk, a zsebpénzünkből karácsonyfákat fogunk nevelni. Azt hittük, ezzel nagy pénzt csinálunk majd.
Mire emlékszik a legélénkebben ebből?
Emlékszem, az iskolai szünet alatt rengeteget kutattuk a fák növekedését, kiszámoltuk, mennyi idő alatt nőnek meg négy láb magasra, és mennyi hasznot hozhatnak. Megállapodtunk, hogy közösen dolgozunk és elosztjuk a profitot.
Miért döntöttek a befektetés mellett?
Anyám, Eve, mindig valamilyen pénzkereső ötleten dolgozott, és a vállalkozói lelkesedése rám is átragadt. A gyerekkoromat kalanddá tette, én pedig meg akartam próbálni, vajon a zsebpénzemből lehet-e igazi vállalkozást építeni. Az, hogy a saját pénzemet kereshetem, izgalmas lehetőségnek tűnt.
Mennyi pénzt fektettek bele, és honnan volt rá forrásuk?
A zsebpénzünkből vettük a facsemetéket. A számításaink szerint egy zsák mag 5 fontba került, és ha 400 darab, négy láb magas fát eladunk 2 fontért, 795 font profitunk lehet. Nem volt ez óriási összeg, de nekünk akkoriban komoly befektetésnek számított.
Sikerült pénzt keresni?
Egy penny-t sem. Amikor nyáron visszamentünk az iskolából, csak pár apró növényt találtunk – a többit megették a nyulak. A következő karácsonykor Nik testvére kapott egy papagájt, egy hullámos papagájt ajándékba, és ebből jött az újabb „ragyogó” ötlet: papagájtenyésztésbe fogtunk! Meggyőztem apámat, hogy építsen egy nagy madárházat, és a madarak gyorsan szaporodtak. Csakhogy túlságosan felülbecsültem a helyi keresletet, és miután minden ismerősöm vett két madarat, még mindig rengeteg maradt. Egy nap anyám közölte, hogy patkányok törtek be az aviáriumba és megették a papagájokat. Csak évekkel később vallotta be, hogy valójában elege lett a madárház takarításából, és egyszerűen nyitva hagyta az ajtót – a madarak elszöktek.
Mit tanult az első befektetéséből?
Mondjuk úgy, hamar rájöttem, hogy „a pénz nem nő a fán”. Kemény, de értékes lecke volt: a kudarc nem zsákutca, hanem az út része.
Bár egyik próbálkozás sem hozott pénzt, megtanítottak arra, hogy a kockázatvállalás elengedhetetlen, ha vállalkozni akarsz, de előre is kell gondolkodni, és számolni a váratlan helyzetekkel.
A fák 18 hónap alatt nőttek volna meg, és bár odáig nem jutottunk el, a tapasztalat megtanított a hosszú távú gondolkodás értékére. A jó dolgok időt igényelnek. A türelem, a kitartás és az út élvezete a lényeg.
Azt is megtanultam, mennyire fontos a jó partner. Nikkel később együtt alapítottuk meg a Student Magazine-t és a Virgin Records-ot. Életünk végéig barátok maradtunk, és még sok közös kalandunk volt.
Ha tanácsot adhatna a 20 éves önmagának, mit mondana a befektetésről?
Azt mondanám, legyek bátor, és mondjak igent a lehetőségekre – még ha ijesztőnek tűnnek is.
Ritkán van meg minden tudásod vagy erőforrásod az elején, de útközben mindent meg lehet tanulni.
Emlékeztetném magam arra is, hogy a kudarc az út része. Minden visszaesés – akár a karácsonyfa-üzlet, akár a papagájtenyészet – tanít valamire. És legfőképp: bízz az ösztöneidben, és építs olyan vállalkozásokat, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a világra. Ha azt csinálod, amit szeretsz, és értéket adsz másoknak, a siker követni fog.
Hogyan jellemezné most a befektetési stratégiáját? Változott az évek során?
Ma is hiszek a merész döntésekben, de megtanultam, hogy védeni kell a „lefelé mutató” kockázatot.
A kezdetekben mindent egy lapra tettem fel, de a tapasztalat megtanított arra, hogy miközben nagyot álmodsz, a kockázatot kezelni kell.
A Virgin Records eladása azért, hogy megmentsem a Virgin Atlanticet, nehéz döntés volt, de megmutatta, hogy néha el kell engedni valamit, amit szeretsz, hogy megóvd a nagyobb egészet.
Ma olyan ötletekre fókuszálok, amelyek izgalmasak számomra, több iparágban terjeszkedem, és olyan cégeket építek, amelyek pozitív hatással vannak a világra. A tervem fejlődött, de a kaland szelleme ugyanaz maradt.
