Vármegyebérletet vásárló Vágási Feri, beszélő szappan, fűrésszel támadó Duolingo-bagoly – nem egy rémálom szereplői, hanem a hazai online tér egyik új kedvencének fantáziája. A kalandos életpályát bejáró, végül gyerekkönyv-illusztrátorként elhelyezkedő Rátkai Kornél eszeveszett rajzai mára milliókhoz jutnak el. Most azon dolgozik, hogy hobbija pénzt is csináljon. FeedEmber 06.
FeedEmber
Az algoritmus feldobja az arcukat – mi megmutatjuk, kik ők.
„Köszönjük a tájékoztatást a valóságról!” – áll Rátkai Kornél Instagram-oldalának leírásában. Habár a megjegyzést nem az ő egyik posztja alá írták, azt érzi, ez foglalja össze leginkább azt, amit a közösségi médiában csinál. Kornél stílusjegyei hasonlítanak a klasszikus karikaturistákéhoz, témáit pedig leginkább tapasztalatai adják.
„Valójában ez ventilláció, reflexió a világra. A problémás dolgok vannak középpontban, a kajálástól a közéleti kérdésekig. Arról rajzolok, ami éppen foglalkoztat.”
Rajzait 2022-ben kezdte el posztolni. Pontos dátumot nehéz mondani, sok korábbi rajzát törölte vagy archiválta, főleg mert azt érezte, elveszítették aktualitásukat. „Sokan nem szeretik, de én szűröm a tartalmaimat. Kell a felfrissülés, de mentális okai is vannak. Néha egyszerűen zavar a tudat, hogy még ott vannak” – fogalmaz Kornél.
Három év alatt közel 26 ezer követőt gyűjtött, posztjait átlagosan néhány ezren lájkolják. 2025 különösen produktívan alakul, csak az elmúlt fél évben 9 ezerrel nőtt követőinek száma. Kornél úgy látja, ennek hátterében a közéleti, leginkább politikai témájú posztjai állnak – a választások közeledtével egyre nagyobb figyelmet kapnak. Bár organikus növekedésének ez a leghatékonyabb hajtóműve, most mégis úgy döntött, hogy leáll velük.
„Az ilyen posztoknak nagyobb az elérésük, simán begyűjtenek legalább négyezer lájkot. De nem ez a legfontosabb. Holnap le is veszem őket.” Kornél betartja ígéretét. Beszélgetésünk másnapján nyoma sincs a politikai tartalmú posztok nagy részének.
„Eddig még lehetett viccelődni azzal, ami körülöttünk zajlik, de most olyan kemény kampány jön, hogy lejjebb akarom tekerni az egészet. Nem akarok jobban belefolyni, már engem is megvisel.”
Virtuális galériája így is bőséges maradt. Az aktualitások mellett rengeteg időtálló tartalomra bukkanhatunk görgetés közben, amelyek évtizedekkel ezelőtti emlékeket idéznek fel.
Labubu, aldis jégkrém, elveszett lángos – néhány fotó Rátkai Kornél Instagram-oldaláról. (5 kép)
Sötét vonatablakoktól a Simpson családig
A 70-es évek elején volt gyerek. Úgy ültették le a szülei rajzolni, mint azt ma tablettel szokás. „Ez egyébként kicsit szomorú, mert megmutatja, hogy nem elementáris késztetésem volt a rajz iránt” – mondja Kornél. Nemcsak otthon, az óvodában is rengeteget rajzolt, azonban az alkotások szinte egyáltalán nem maradtak meg. „Üldögélős gyerek voltam, arra emlékszem, hogy kapok papírt, tollat, és nekilátok.”
Kornél egyik első rajzos élménye, hogy az óvónők pszichológushoz küldik a rajza miatt. Vajon mi pattanhatott ki egy ötéves fejéből, ami miatt szakemberhez irányították a gyereket? Egy utazás az Esztergom–Budapest-vasútvonalon: az óvónők aggasztónak találták, hogy a teheneket, fákat, vasútvonalat is ábrázoló, fekete-fehér rajzon Kornél besatírozta a vonat ablakait.
Ha figyelembe vesszük, hogy az eset nagyjából ötven éve történt, különösen meglepő, hogy veszélyt láttak az ábrában. A pszichológus végül nem is látott problémát, az ügy mindenesetre megalapozta Kornél karakterisztikus stílusát. Ma is sokkal jobban szeret fekete-fehér rajzokat készíteni, mint színeseket – még ha a közösségi média az utóbbit is követeli meg.
A rajzolás végigkísérte gyerekkorát, olyannyira, hogy érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre jelentkezett. Nem vették fel, de jött más lehetőség, egy ismerőse ajánlotta be a Varga Stúdióba, ami akkoriban Európa egyik vezető animációs stúdiója volt. Fázisrajzolóként kezdett, egy tárgy vagy szereplő két kulcspozíció közötti mozgását kellett ábrázolnia. „Nem igényelt elképesztő rajztudást, sokkal inkább türelmet és precitizást.”
A stúdió főleg bérmunkákat végzett, égiszük alatt Kornél a Tini Nindzsa Teknőcök és más animációs filmek jelenetein is dolgozott. Nagyjából öt évet húzott le a Vargánál, mielőtt a digitális világhoz kezdett közeledni, videójáték-fejlesztő, majd webdizájner cégnél is dolgozott. Úgy tűnt, utóbbiban találja meg magát.
„Ekkor érkeztek meg a számítógépek, amit nagyon izgalmasnak tartottam. Internet, Photoshop, weboldalak – szinte teljesen lejöttem a kézzel rajzolt dolgokról” – mondja Kornél. Tervezett arculatot, dolgozott ügynökségnél, webdizájnolt, sőt, saját céget is vezetett. Valami mégsem volt kerek.
„Húsz év után kimondtam: nem akarom ezt tovább csinálni.” 44 évesen döntött úgy, hogy újratervez. Visszanyúlt ahhoz, amit jól ismer.
„Szakmailag teljesen kiégtem. Terápiára mentem, több jó tanácsot is kaptam, például hogy különítsek el időt a napomból arra, hogy magamnak rajzolok. Így indult újra minden.”
Nehéz elképzelni, de Kornél életéből 10 évre eltűnt a rajz. Fotó: Sebestyén László // Forbes.hu
Digitális másodvirágzás
A régi-új szerelem gyorsan rutinná vált. Kornél hajnalban, a napközbeni rohanást megelőzve alkotott néhány órán keresztül. Az eredményt eleinte senkivel nem osztotta meg, de később, pszichológusa tanácsára elkezdte Facebookon posztolni. A visszajelzés pozitív volt, de arra nem számított, milyen más lehetőségek rejlenek ebben.
„Voltak könyvkiadós kapcsolataim, korábban nekik is csináltam weboldalakat. Amikor látták a rajzaimat, először meglepődtek, utána megkérdezték, nem akarok-e gyerekkönyvet illusztrálni. Korábban sosem merült fel bennem, hogy ezt szeretném csinálni.”
Így ismerte meg Balázs Eszter Annát, a Kolibri Kiadó akkori főszerkesztőjét. Eszter ma már a Central Kiadói Csoport gyerekkönyvkiadójának, a Lampion Könyveknek a főszerkesztője.
„Leginkább talán a maró gúny és szarkazmus jellemzi világát, ami egészen egyedivé és azonnal felismerhetővé teszi a rajzait – mondja Eszter a Forbes.hu-nak Kornélról. – Alapvetően a trendekből és a hétköznapi, közéleti eseményeinkből csinál viccet; folyamatos önkritikára és önmagunk kinevetésére ösztönözve minket is. Emiatt gyakorlatilag azonnal együttérzést keltenek a nézőben a karakterei – és, őszintén szólva, valahogy magunkkal szemben is együttérzőbbé válunk az azonosulás révén.
Én például pont ezért vagyok Kornélra képtelen haragudni, pedig kiadói szempontból sajnos nem könnyű vele a munka.”
Eszter itt főleg a határidők betartására és a motiváció fenntartására gondol. „Szerencsére olyan a viszonyunk, hogy a nehézségeiről is őszintén tudunk beszélni – bár ez nem feltétlenül hoz gyors megoldást a könyv szempontjából. Lassan két éve várom, hogy befejezzen nekünk egy könyvet, de tudom, hogy érdemes kitartanom, mert biztos, hogy zseniális lesz. Tökéletlenségében is épp olyan fantáziadús és utánozhatatlan, mint amilyen ő maga.”
Kornél az elmúlt bő 10 évben illusztrálta Wéber Anikó Marci-történeteit, Berg Judit Rumini-szériáját vagy a 25 szelfi sorozatot. Utóbbi egyik kiadásának, a 25 szelfi az Árpád-korból elkészítéséért 2022-ben az Év Illusztrátora díjra jelölték, mégsem ez a kedvence.
„Örültem a jelölésnek, de nem ezért csinálom. Szívemhez legközelebb Békés Pál könyvei állnak, azokból hármat illusztráltam. Az abszolút kedvencem a Félőlény. Mesekönyvként is nagyon jó, és fekete-fehérben csinálhattam, ami mindig különleges.”
Összesen 35 könyvet illusztrált, de idővel alábbhagyott a lendület, mára csak a Rumini rajzait készíti. Minél kevesebb gyerekkönyvön dolgozott, annál többet posztolt az Instagramon: a posztok gyakorisága jól mutatja, hogyan vált a hobbi egyre fontosabbá az életében.
„A gyerekkönyv klasszikus lefolyású projekt, több ember munkája megy lineárisan, gyakran hónapokig. Azért szeretek Instára rajzolni, mert nem kell annyit tervezni. Ha valami megmozgat, arra egyből reflektálok.
Sokaknak meglepő lehet, de szerintem a rajzolásban is el lehet fáradni. Ilyen szempontból nekem ez inkább útkeresés, mint flow-élmény. Most úgy érzem, megtaláltam, hogy mit szeretek csinálni.”
Vágási Feri és Krasznahorkai László is feltűnnek Kornél karikatúráin. Rajzok: Rátkai Kornél // Instagram (5 kép)
Hogy egy kicsit jobban érezzék magukat
Kornél online megjelent rajzai digitálisan készülnek, de az ötletet először mindig papírra veti. Miután megvan a fekete-fehér rajz, azt befotózza, és digitálisan átrajzolja a Photoshopban. Posztjaiban fontos szerepet kapnak a rövid, de csattanós szövegek – kitalálásuk gyakran több időbe telik, mint maga a rajz.
„Nálam bevett technika a zuhanyban kreatívkodás. Becsukom a szemem, elképzelem, mi hogyan fog kinézni, aztán nekikezdek.”
A posztok elérését több tényező befolyásolja, például hogy mikor kerülnek ki. Úgy látja, hétfőn, szerdán és pénteken éri meg posztolni, azon belül is a délelőtti órákban. Tudatosan próbál dolgozni, például úgy, hogy időzíti a bejegyzéseket. „Nehéz, mert amikor kész van valami, azonnal meg szeretném osztani a világgal. Sokszor azért sem éri meg várni, mert aktualitásokra reagálok.”
Több sorozatot is indított oldalán, ilyen például a 99 dolog, amit szeretek vagy az Így neveld a depressziódat! Előbbi beszédes, élete legkülönbözőbb területeiről gyűjt össze számára kedves dolgokat: Murakami könyvei, magnókazetta, kettes sárga legókocka. Még őt is meglepte, hogy a látszólag véletlenszerű fogalmak hány ember fantáziáját indítják el.
„54 éves vagyok, de a jóval fiatalabb követőim is simán reflektálnak az emlékeimre. Pedig mit tud kezdeni egy mai huszonéves egy magnókazettával? Értem, hogy most retró, de így is nagyon sokakat érdekelnek ezek a posztok.”
Kevés a vele egyidős követője. Úgy próbálja összeállítani a posztokat, hogy mindenkinek érthetők legyenek, a legtöbb interakció azonban a húszas-harmincas korosztályból érkezik. Ennek ellenére sem dolgoz fel kortárs témákat, méghozzá tudatosan: attól tart, hogy erőltetett lenne.
„Tudom, milyen, ha 54 éves emberek próbálnak szlenggel élni. Általában elég hülyén szokott kinézni.”
A másik projekt, az Így neveld a depressziódat! volt az első, amely kijutott az online térből. A mentális egészség fontosságát hirdető rajzokból két éve készít naptárakat, százas nagyságrendben árulta őket. „Lehet, bénán hangzik, de az volt a cél, hogy az emberek kicsit jobban érezzék magukat.”
Úgy finanszírozta a projektet, hogy amennyit megvesznek, az visszahozza a költségeket – egy naptár több mint 10 ezer forint. Büszke rá, hogy mindkét évben elment az összes. Idén kétféle naptárral készül, új témaköröket fog érinteni.
Posztjai az interjúnk előtti 30 napban (ami főleg a szeptembert fedi le) 2,5 millió Instagram-felhasználóhoz jutottak el. Azt mondja, idén nyáron volt olyan havi periódus, ahol 4 milliós volt az elérése.
Ráadásul teljesen organikusan, vagyis nem hirdet. Leginkább az segít rajta, ha nagy követőszámú júzerek osztják meg a tartalmait.
„Figyelni kell arra, hogyan dolgozom fel, nagyon könnyű ráfüggeni a közösségi médiára” – mondja Kornél az online visszajelzésekről. Amíg kevesebben követték, szinte minden kommentet elolvasott, és nézte, kik lájkolják. Ma, 26 ezer követővel, ez már szinte lehetetlen.
„A lájkokra nem úgy tekintek, mint fejsimogatásra, hogy milyen ügyes vagyok. Van egy tömeg, ami felett már végig se lehet nézni, kik az arcok a számok mögött. Nekem sokkal többet jelent, ha egy hozzám közel álló poszt kap, mondjuk, hatszáz lájkot.
Ez azt jelenti, hogy létezik hatszáz ember, akik legalább kicsit rezonálnak azzal, ami fontos nekem.”
„54 éves vagyok, de a jóval fiatalabb követőim is simán reflektálnak az emlékeimre. Pedig mit tud kezdeni egy mai huszonéves egy magnókazettával?” Fotó: Sebestyén László // Forbes.hu
A Twin Peaks törpéje
Kornél oldalán kezdetek óta fontos szerepet játszik a közélet. Rajzaiban többször visszaköszönt például Hatvanpuszta vagy a leggazdagabb magyar vagyona. A kollektív ventilálások azonban egy idő után elkezdtek sokasodni, többször gondolt arra, hogy elég volt, befejezi az ilyen típusú tartalmakat.
Eleinte a követők visszajeleztek, hogy szívesen látják az ilyen posztokat. Kornél szerint ez mostanra megfordult, nekik is elegük lett a helyzetből, ez jön le a lájkokból és a visszajelzésekből. „A rezgéseikből működöm. Szerintem mindenki elfáradt abban, amiben élünk. Ha tőlem azt várják, hogy mutassak valami vicceset, akkor megpróbálok az élet más területeiről alapanyagot hozni.”
Kevés rossz élménye van arról, amikor politikában nyilvánult meg. Amikor még a Facebookon posztolt, volt pár gyűlölködő komment, az Instagramot azonban szűrt közegnek látja. Szerinte pont emiatt nem is biztos, hogy megérné nagyobbra nőni, mindig is inkább közösségként tekintett a profiljára.
„Nem motivál, hogy ez több legyen. 23 ezer követőnél volt a fordulópont, amire azt mondtam, hogy ez már tényleg sok. Pontosan tudom, hogyha ennek a duplája lenne, akkor már kapnám az anyázásokat. Fontosabb, hogy az emberek szeressék, ha látnak egy jó rajzot, akár a Twin Peaks törpéjéről.”
Kornél klasszikus szabadúszó életet él feleségével és két törpe schnauzerükkel, bő egy órára Budapesttől, a Mátránál. Munkaügyeit online intézi, a gyerekkönyvek illusztrálása mellett sok más projektet vállal. Most éppen társasjátékot rajzol.
Húsz évnyi üzleti szféra után kifejezetten örül a nyugodtabb környezetnek. A koronavírus-járvány után költöztek el Budapestről, szerinte jobban illik introvertáltságához ez az életmód. Instagram-oldala jelenleg nem hoz bevételt, de Kornél már gondolkozik rajta, hogyan monetizálhatná a projektet, első körben Patreon-oldalban gondolkodik.
Patreon-gyorstalpaló
Az amerikai platform lényege, hogy az alkotók előfizetéses szolgáltatást tudnak létrehozni rajta, ahol követőik– egy kisebb összeg fejében – exkluzív tartalmakhoz férhetnek hozzá. A Patreon lehetőséget ad arra is, hogy a követők ellenszolgáltatástól függetlenül is támogassák kedvenceiket.
A támogatói oldal és a naptárak mellett Kornél azon is gondolkodik, hogy rajzai nyomtatott verzióját webshopban vagy online piacteren árulja – az időtálló, és nem valamilyen aktuális közéleti témára reagáló rajzokat. „Szorongok rajta, hogy egyre inkább tűnnek el a nyomtatott dolgok. Ami nyomtatott, az nekem olyan, mint ami örökre szól, mert régen ezt tanultam. Ami most zajlik, az megijeszt.”
Ami biztosan megmarad
Áprilisban a projekt újra kitört az online térből: A bölcsességfog helye néven nyílt meg Kornél önálló kiállítása a budapesti Kastner Kommunityben. „Nagyon meglepett, hogy mennyien eljöttek, kábé három embert hívtam meg közvetlenül. Végül ötvenen voltunk” – mondja. Már ismerte korábbról a galéria csapatát, korábban csoportos kiállítása volt ott, ekkor egyeztek meg, hogy egyszer lehetne önálló kiállítása is.
Nagyon élvezte a közönségtalálkozóval egybekötött megnyitót, azonban nem biztos benne, hogy a közeljövőben lesz hasonló esemény. „Mint mindenben, ebben is nagyon perfekcionista vagyok. Egy kiállításnak koncepció mentén kell létrejönnie, de én általában nem így rajzolok. Persze, vannak ilyen terveim, így azért nem zárkózom el teljesen.”
És hogy miről szól ez a terv? Egy szóban: apokalipszisszorongás. A projekt gyakorlatilag képregényként fog megvalósulni, főszerepben két visszatérő karakterével, Lajossal, a koszos szappannal, és a kicsavart fogkrémes tubussal, akit Tubusnak hívnak. A szokatlan főhősök a küszöbönálló apokalipszisra készülnek, miközben saját útjukat járják.
„Nagyon sok mindent össze akarok foglalni benne. Klímaszorongás, veganizmus, hogy az oroszok ledobják-e az atomot – mindeközben végeláthatatlan boldogság ömlik a tévéből.”
A jövő nemcsak papíron keresztül, de a valóságban is foglalkoztatja. Bár néha elbizonytalanodik, még mindig benne a lendület, amivel vinné tovább Instagram-oldalát. Legnagyobb félelme, hogy egyszer csak elmúlik az érdeklődés tartalmai iránt, és három év után véget ér a kaland. Bár ez még odébb van, látja, mit kell tennie, hogy elkerülje ezt a forgatókönyvet.
„Megújulásra mindig szükség van. Továbbra is szórakoztatni akarom az embereket, de úgy, hogy olyan dolgokra reflektálok, amiket mélyebben éreznek. Ha ez már néhányukkal rezonál, az engem megnyugtat.”
