Végh Sarolta évek óta vesz részt hajtűzőként neves rendezők és filmes sminkmesterek produkcióinak előkészítésén. David Martí Oscar-díjas spanyol sminkmester egyszerűen csak annyit mondott a Forbes.hu-nak: legszívesebben mindig Sacit hívná a produkcióiba a hajazós és szőrözős feladatokra, mert ebben a szakmában ő az egyik legjobb – sőt, lehet, hogy „a” legjobb. Saci jelenleg egy Oscar-jelölt amerikai rendező filmjének egyik fő karakterén dolgozik Londonban. Egy húzós munkahét után beszélgettünk vele.
St. Albans, Egyesült Királyság, 2018. október – egy magyar lány, Végh Sarolta néz ki a taxi ablakán. Megcsodálja a gyönyörű, több mint ezeréves katedrálist, ami mellett elsuhannak, és amihez szívesen jár majd vissza hétvégente sétálni a következő időszakban, míg a Londontól kb. harminc kilométerre északra fekvő városban dolgozik. Egy hatalmas, nagyjából harminc kilós gurulós bőrönddel érkezett, amiben három hajsütővasa közül a kettő kedvence rázkódik épp, de benne van az állítható fényű lámpája, és több tucat szerszám, kellék is: hajkefék, gombostűk, cérna, olló, sőt még egy úti kemence is a hajsütővasak felmelegítésére. Minden precízen buborékfóliázva.
Első londoni munkája nem is akárkinek a műhelyébe, az akkor két, azóta három Oscar-díjas (A Vaslady, Grand Budapest Hotel, Szegény párák) brit sminkmesterhez, Mark Coulier-hez vezetett. A St. Albansban lévő műhelyében Coulier mélyvízbe dobta, mert Saci rögtön három filmjén is elkezdett dolgozni: ő felelt a Pinokkió madaraiért, és dolgozott a Wonder Woman 1984, illetve a Jude Law főszereplésével forgatott Az új pápa előkészítésébe is.
„Senki sem ismert. Amikor beléptem a műhelybe, csak néztek rám, hogy ki ez a budapesti lány, mit keres itt, sose hallottunk róla.” Pár napig mindig gombóccal a torkában ment be dolgozni, de ez később oldódott, a csapat is befogadta, főleg, miután látták addigi munkáit.
Épp most van hét éve, hogy Saci már külföldön is dolgozik filmek előkészítésén. Fotó: Sebestyén László/Forbes
Emberekhez és állatokhoz egyaránt ért
Sacival egy vasárnap délelőtt készítjük az online interjút, amire London melletti albérletéből jelentkezik be, míg fotózni egy budapesti villámlátogatáson tudtuk. A munkája magyarul filmes hajtűző (az angol hair puncher magyar megfelelőjeként ez a név honosodott meg), a gyakorlatban ez azért sokkal szélesebb jelentésű: az ő feladata a filmekben szereplő emberek, állatok vagy különleges lények hajának és szőrzetének megalkotása többféle alapanyaggal és módszerrel.
Munkája nagy része abból áll, hogy előkészíti a karaktereket a forgatásra, akár több hónappal a filmezés megkezdése előtt. A forgatási helyszínekre ritkán utazik, mert az a jelenleginél is szigorúbb időbeosztást és teljesen más életformát kívánna, de erre is volt már példa, amikor eleve így szerződött az adott produkcióra. Egy-egy karakter megalkotása csapatmunka: a formavételt szobrászati munka, kiöntés, festés követi, majd a hajazással zárnak.
„Általában én vagyok az a szakember, aki a legtöbb csúszást be kell, hogy hozza és kezelje. Mert a forgatás kezdete szent”
– nevet.
A legkomplexebb talán a félig állat-félig ember lények elkészítése, mondja. Először szivacsból kifaragják az izmokat, elkészítik a jelmezt, majd a szobrászok dolgoznak a végtagokon és az arcon. Ezután megy a festőműhelybe, és következhet a „szőrözés”, amikor is felkerülnek a kosztümre a szőrök. Ezt irányítja Saci onnantól, hogy mű- vagy igazi szőrt használnak, egészen addig, hogy hogyan kell ezeket kombinálni, illetve milyen módszerrel applikálják fel: tűzik vagy varrják, géppel vagy kézzel, egészen addig, hogy ragasztják-e vagy kniffelik (csomózzák), illetve, hogy milyen színű szőröket helyezzenek fel és a szálak milyen irányba álljanak. Filmes munkáinak összesítése itt található.
London Hollywoodja – itt dolgozik most Saci
Saci jelenleg a „London Hollywoodjának” is nevezett Shepperton Studios több száz műhelyének egyikében dolgozik. Az 1930-as évek elején létrehozott, mintegy 140 ezer négyzetméteres stúdiókomplexum mostanra a világ legnagyobb forgatási helyszínévé nőtte ki magát. Notting Hill, Bridgerton, Bridget Jones- és Harry Potter-filmek, Black Mirror, Thomas, a gőzmozdony – csak hogy párat említsünk az itt készült rengeteg produkció közül. Itt forgatják a Netflix és az Amazon számos saját gyártású sorozatának minden olyan jelenetét, ami nem külső helyszín, másrészt a már említett több száz workshopban készítik elő az ezekhez szükséges karaktereket.
Jelenleg egy amerikai rendező filmjének egyik fő karakterét készíti elő Londonban a Shepperton Studios területén – szerződése szerint napi 11 órát (ebben benne van egy óra ebédszünet). Júniusban indult a munka, és az eredeti szerződése október végéig szólt, de a film maszkmestere megkérte, hogy maradjon a forgatásra is december közepéig, mivel ő felel az egyik fő karakterért. Erre a munkára kifejezetten olyan hajtűzőt kerestek, aki emberekhez, állatokhoz és lényekhez egyaránt ért. Ez ritka együttállás a szakmában, ezért esett a választás Sacira. Ennél több részletet sem a karakterről, sem a forgatásról nem árulhat el, szigorú titoktartási szerződés köti minden produkciónál.
A Vígszínháztól a Soroksári útig
„Azt sem tudtam, hogy van filmstúdió Budapesten” – nevet, amikor első filmes munkájáról kérdezem. Bevallja, hogy sokkal kevésbé volt filmfanatikus, mint a kollégái, és a filmekről is azt gondolta, hogy „minden ilyen dolog Hollywoodban készül.” A parókakészítést viszont például ismerte színházi berkekből, mert hatéves korától több évig a Vígszínházban statisztált ikertestvérével, Zsófival. A pincétől a padlásig megismerték a színházat, benne a parókakészítő műhelyt is, ahol például kiskorában többször látott kniffelést (kézi csomózást) – ezt a módszert ő is használja a szőrözésnél és a hajazásnál. „Vizuálisan már gyerekkoromban beépült a kniffelés, de csak később értettem meg, hogy mi az.”
Saci 2008-ban végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (Mome) ékszertervező (hivatalosan fémműves formatervező) szakán, majd design menedzser végzettséget is szerzett. Saját ékszermárkájának megalkotására és menedzselésére készült, de még mielőtt belevághatott volna, belecsöppent a filmek világába.
Pohárnok Iván maszkmester (Forbes 2019/10), a Filmefex Stúdió alapítója és vezetője egy nyári munkára keresett szőröző munkatársakat a Budapesten forgó Hellboy 2-höz és a Diótörőhöz. Saci akkoriban nem tudta pontosan, mit is jelent a haj- és a szőrmunka, de vitte a portfólióját – ami ekkor természetesen még az általa tervezett ékszerekből állt – a világszerte ismert és keresett magyar maszk-, kellék- és makettkészítő stúdióba.
A Filmefexnél látták, hogy jó érzéke van a hajtűzéshez, ezért a nyári munka után többször is visszahívták. Egy ideig párhuzamosan futtatta Sarolt Jewelry nevű ékszermárkáját és a hajtűzést, de utóbbi aztán olyannyira túlsúlyba került, hogy 2018 óta kizárólag ezzel foglalkozik.
Ugyanakkor azt mondja, hogy művészeti ambícióit az ékszerekből merítette, és – bár más megjelenési formában, de – továbbra is gyakorolja a filmes munkáiban. Szerinte épp a művészi megközelítés az a plusz, ami filmes munkáiban is visszaköszön, amellett persze, hogy technikailag is tökéletesen készíti el a rábízott karaktereket, szereplőket.
Saci munkája nagyon szép és nagyon realisztikus. Ő az egyik, – ha nem „a” – legjobb ebben a szakmában – foglalta össze a Forbes.hu-nak David Martí spanyol színész és sminkmester, aki A faun labirintusa című filmért kapott Oscart 2006-ban legjobb smink kategóriában, kollégájával, Montse Ribé-vel. Ha tehetné, és a spanyol filmek büdzséje lehetővé tenné, mindig Sacival dolgozna, mondja. Közös projektjük a 2023-ban bemutatott, Oscar-jelölt A hó társadalma című film volt, amelyben a szereplők az Andokban próbálnak túlélni egy repülőgép-szerencsétlenséget követően. Martí kifejtette, hogy a filmhez a szereplőkre megszólalásig hasonlító bábukat készítettek, amiket extra közelről vettek a kamerával. Emiatt extra precíz szobrászati formázást, szilikonöntést, festést, és hajmunkát igényelt a projekt, minden apró részlet számított. A hajmunkát külön kiemelte, mondván, hogy a haj a legfontosabb dolog a bábu elkészítésének befejező munkálataiban, mert hasonlítania kell a színészre. Saci felelt a fő karakterért, Numáért (Enzo Vogrincic) is. Martí különösen érzékeny arra, hogy milyen lesz egy karakter szemöldöke (voltak már rossz tapasztalatai ezen a téren, hogy egyszerűen nem sikerült eltalálni a karaktert – mondja), illetve szeme, mert az írisz is nagyon kifejező kell, hogy legyen.
„Amikor ránéztem, olyan volt, mintha egy sas keresné az áldozatát, annyira pontos volt a szeme” – emlékszik vissza Saci munkájára. Numa szemöldöke is olyan realisztikusra sikerült, hogy az előkészületekkor volt olyan momentum, amikor a sokat látott filmes szakemberek sem jöttek rá, hogy a szemöldök, amit néznek, nem a színész sajátja, hanem Saci munkája.
„Nekem szemüveg kellene, hogy ilyesmit csináljak. Megdöbbentő, de neki nem kell. Amúgy meg nekem nincs is elég türelmem ahhoz, amit Sarolta csinál” – így Martí.
Saci általában több hónapot dolgozik egy-egy filmes karakter előkészítésén. Fotó: Sebestyén László/Forbes
„Sok feladással jár”
A hó társadalma inkább kivétel volt a karakterek és így a hajmunka láthatóságát illetően. „A filmkészítés nagy része arról szól, hogy létrehozunk egy nagyon szép produktumot, amit elfogad a rendező, és mindenki megcsodál a forgatáson. Aztán felvesznek vele egy olyan jelenetet, ahol húsz méterről látszik, vagy mondjuk csak pár másodpercre vágják be.” Ezt eleinte nehéz volt elfogadnia, hiszen csapatával hónapokig, négyzetmilliméterenként végigmenve dolgoznak a szereplőkön. „Aztán rájössz, hogy mindig az a fontos, hogy a vevő elégedett legyen, és amikor közelről megnézi a rendező, és azt mondja,« vaú», akkor tudod, hogy ez azt jelenti, hogy legközelebb is lehet, hogy titeket kérnek fel a munkára.”
Ezért nem lehet soha úgy hozzáállni, hogy „úgyis csak húsz méterről látszik” az adott karakter
– hangsúlyozza.
„Addig nem láttam a buborékomon túl.” 2018-ban egy német festő lány, akivel Saci már korábban is dolgozott a budapesti stúdióban különböző külföldi produkciókon, azt mondta neki, hogy ezzel a tudással akár külföldön is kipróbálhatná magát. Ez a német lány korábban már dolgozott együtt Mark Coulier-val, így tudta, hogy a Pinokkió című filmjének előkészítésére hajtűzőket keres, úgyhogy megadta Sacinak Mark emailcímét. Saci összerakta a portfólióját, elküldte Marknak, aki szinte azonnal válaszolt, hogy jöjjön ki Londonba és dolgozzanak együtt. Nem kellett mindent elölről kezdenie, és kinn is végigjárni a ranglétrát, hanem a saját szintén folytathatta a munkát Londonban, ami hatalmas dolog volt számára. Utolsó hazai munkája a Midsommar című horror volt 2018 nyarán, aztán pár hónap múlva ott találta magát Coulier mellett.
Saci azt mondja, hogy a felszereltség, illetve a profizmus tekintetében nincs igazán különbség az otthoni és a kinti műhelyek között, de fizetésben már annál inkább. (Mint ahogyan a workhopos bérek is jóval alacsonyabbak a forgatáson elérhetőknél.) Ugyanakkor az előkészítők műhelymunkáját is megbecsülik: Saci be tudott úgy rendezkedni, hogy egy több hónapos, mondjuk féléves projekt után az adott évben nem feltétlenül kell az év másik felére újat vállalnia, ha szimplán a megélhetést nézzük. „Milliós nagyságrendű fizetést kapunk, jól meg lehet belőle élni, ugyanakkor nagyon sokat kell dolgozni, sok feladással jár. Idén nem is voltam nyaralni, és nem is megyek.” Az ő területén a műhelyben egyébként a szobrászok keresik a legtöbbet, a hajtűzők és a festők nagyjából egy szinten alkotják a középmezőnyt, míg a formakészítők, szilikonosok kicsit alacsonyabb bért kapnak.
„Lehetsz bármilyen jó a szakmádban, ha nem párosul egy olyan személyiséggel, ami befogadható mások számára, és ha a make up designerrel nincs meg a «klikk», akkor nem hívnak vissza egy másik munkára.” Saci az évek során hozzáigazította a magánéletét a projektekhez, de ez nagy rugalmasságot követel, mert mindig benne van a pakliban, hogy hosszabbra nyúlnak az előkészületek, mint eredetileg tervezték.
A Szegény párák 2024-es legjobb smink-kategóriás Oscarjában Saci munkája is benne van, de a kredit azoké a smink- és maszkmestereké, akik a forgatáson felsminkelik a színészekre a Saciék által előkészített „maszkot”, és így ők azok is, akik felmehetnek az Oscar-színpadra egy ilyen díjátadón. (A Szegény párákban legjobb produkciós tervezés kategóriában Mihalek Zsuzsa, a film díszletberendezője munkáját is Oscarral ismerték el, Zsuzsával készült interjúnk itt olvasható.) A Szegény párákban Saci Willem Dafoe karakteréért, dr. Godwin Baxterért felelt. „Igazi allűrmentes sztár, nyugodt, kedves, visszafogott és mindenkinek megköszöni a munkáját” – mondja Saci Dafoe-ról. Hozzáteszi: egyben a legeurópaibb amerikai is, aki Rómában él, és az ablaka a Colosseumra néz. A közös munka során az épp Rómába készülő Sacival még három kedvenc éttermét is megosztotta, és tippekkel látta el, hogy mikor hová érdemes beülni.
Szegény párák. Fotók: Forum Hungary (5 kép)
Azt mondja, sokan keresik, és van, hogy Oscar-díjas sminkmestereknek mond nemet, mert ha már elvállalt egy projektet, akkor az utána általában több hónapig leköti. Úgy látja, hogy amerikai produkciókban részt venni nem lenne előrelépés számára, mert – általánosságban, mert persze mindig lehetnek kivételek, például a Pingvin sorozat az utóbbi idők egyik legsikeresebb maszkja lett – az amerikai filmeknél a technológia, az idő, és a gyorsaság nagyon megváltoztatta a minőség iránti igényt. „Hiába profik és hiába tudnak mindent a szakmáról, az az iszonyú tempó, amiben a kontenteket gyártaniuk kell, meglátszik a végeredményen, a filmeken is.” Sok mindent digitális effektekkel váltanak ki, ezzel szemben ők akár harmincan is dolgoznak egy-egy karakteren.
Saci egyik idei (nem filmes) munkája: egy vak lány karakterén dolgozott Koppenhágában. Fotók: Thomas Foldberg Studio (6 kép)
Arra is volt példa, hogy Saci nem filmekben kamatoztatta a tudását: 2022-ben, illetve idén is dolgozott Koppenhágában Thomas Foldberg sminkmester stúdiójában. Első alkalommal a Velencei Biennálé dán pavilonjába készített két, életnagyságúnál is nagyobb, félig ember, félig állat kentaurfigurát a dán sztárművésszel, Uffe Isolottoval kooperálva. Idén is együtt dolgoztak vele egy dániai művészeti projekten: Saci „milky eyes” fantázianéven egy vak lány karakterét, egy kiállítás központi figuráját készítette el. Azt mondja, ezek a projektek jó visszatérést jelentenek számára a művészibb énjéhez.
