„Ott volt végig a szemem előtt, de valahogy mégsem volt egyértelmű, hogy ez az én utam” – mondja Fink Evelin divattervező. Matematikatanárként sokáig egyáltalán nem gondolt rá, hogy a ruhatervezés felé mozduljon, de ha jobban megnézzük a kollekcióit, a matekos agy azokon is visszaköszön. Evelin most a környező országokban kezd terjeszkedésbe.
„Délután bezárt a kiállítás, elmentek a látogatók, mi pedig nekiláttunk gondosan becsomagolni a ruhákat, hogy Ningbóból sértetlenül hazaszállítsuk őket Budapestre. Egyszer csak elkezdtek szállingózni a vásárlók, és azon kaptuk magunkat, hogy alig van mit elcsomagolni, mert helyben eladtuk a leglátványosabb, legértékesebb darabokat” – meséli Fink Evelin divattervező, az EvelinFink márka alapítója. Kínában ugyanis az a szokás, hogy az expókon zárás után vásárolhatnak a látogatók – csak erről Evelin mit sem sejtett.
Májusban a European és a Romanian Fashion Council meghívására, öt régiós ország képviseletében vitte kiállítani Solar kollekcióját Kínába, a China-CEEC Expóra, amit a régió és Kína közötti együttműködés előmozdításának legfontosabb ösztönző eseményének tartanak. Evelin ruháit a Solar névhez passzolóan a Nap ihlette, így arany-fekete színkombóban, különleges anyagokból készültek, például ananászlevélből, az óceánokból begyűjtött, újrahasznosított műanyagból és lebomló növényi maradványokból.
Evelin világát mindig is a rend és a logika határozta meg. Kollekciói karakteresek, letisztult, építészeti ihletésű formák jellemzik őket, arányaik tudatosan szerkesztettek, mintha a viselőjükre öntötték volna. Nem csoda: matematikatanári végzettsége van, sőt építészmérnöki tanulmányokat is folytatott.
Azt mondja, a matekos agya miatt jelennek meg ruháin rendre a geometrikus minták. Ezért érez rá ösztönösen az arányokra és azokra a mértani megoldásokra, amelyek bár a külső szemnek láthatatlanok, mégis harmóniát és egyensúlyt sugároznak. Így olyan ruhák születnek, amiket mintha tényleg a viselőjükre öntöttek volna. Ruháit térben látja már a rajzasztalon, így képes olyan megoldásokra, amiktől azok jól állnak a legkülönbözőbb testalkatú nőkön. Ez a rendszerszerű, stratégiai gondolkodás hasznára válik az üzletépítésben is.
Az iskola és a méterárubolt között
Evelinnek gyerekkorában természetes volt, hogy ruháit varrónő édesanyja készíti. Nem azért, hogy lánya kitűnjön, hanem mert így olcsóbb volt, mint készen megvásárolni. Bár Evelint sokszor zavarta, hogy egy-egy különlegesre sikeredett darabbal kilógott a sorból, azt megszokta – és ezt a gondolkodást vitte magával –, hogy a ruháknak tökéletesen kell illeszkedniük a viselőjükre.
Már tízéves korától ő is varrt a családi házuk kis műhelyében, kezdetben kisebb maradék anyagdarabokon gyakorolt, aztán egyre bátrabb lett. „Ott volt végig a szemem előtt, de valahogy mégsem volt egyértelmű, hogy ez az én utam” – mondja. Meg sem fordult a fejében, hogy hivatásszerűen is ruhakészítéssel kellene foglalkoznia. Annyira evidens volt a családi háttere miatt, hogy a hétvégén, a nyári szünetekben ruhákat varrogat, és anyagokkal kísérletezik. Pedig még művészeti gimnáziumba is járt. Mégsem tudta elképzelni, hogy művészként éljen és alkosson.
A matematikát mindig szerette, jó is volt belőle, ezért matematikatanának tanult, és egy középiskolában tanított évekig. Közben pedig állhatatoson varrt magának. Egyre komolyabb darabok születtek: kosztümök, estélyi ruhák. Ha volt egy könnyebb napja, és nem kellett dolgozatokat javítania, órára készülnie, csak szabott és varrt. Az iskolából hazafele, ahol tanított, rendszeresen útba ejtette a méteráruboltot.
„Rájöttem, hogy az alkotás alatt teljesen átszellemülök, és addig nem nyugszom, amíg nincsen kész a ruha.”
Ez az érzése a mai napig megmaradt.
Fotó: Sebestyén László
Két hétig nem aludt
Mindeközben pedig egyre inkább zavarta, hogy a tanári munkájának eredménye nem csak tőle függ. Emiatt egyre gyakrabban panaszkodott a barátainak. „De hát miért nem leszel divattervező, ha azt szereted a legjobban csinálni, ebben érzed magad a legjobban?” – kérdezte egyszer tőle valaki. Itt kattant át benne valami.
Két hétig nem aludt a döntés tétje miatt. Aztán belevágott. Beiratkozott a Budapesti Divatiskolába, hetente háromszor ingázott Budapest és Szolnok között, és közben továbbra is tanított. A vonaton dolgozatokat javított, este tízre ért haza Szolnokra, utána még nekiállt készülni a másnapi tanítási óráira, és megcsinálni a saját iskolai feladatait. Ez ment két évig, aztán a divatiskola elvégzése után minden mást feladott, és S. Hegyi Lucia mellé szegődött gyakornoknak fizetés nélkül másfél évre.
„Azt gondoltam, nincs vesztenivalóm. Úgy voltam vele, ha ez nem jön be, akkor legfeljebb majd visszamegyek matekot tanítani”
– mondja.
Aztán majdnem négy évig maradt, közben meg arról ábrándozott, hogy egyszer majd neki is lesz kollekciója. Hogy célját elérje, egy magán szabóságba ment el dolgozni, ahol a külföldre költöző tulajdonost helyettesítette. Emellett éjszakánként a kollekcióján dolgozott, amivel 2012 nyarán jött ki. Ezzel létrehozta márkáját EvelinFink néven.
Az első ügyfele egy fogorvosnő volt, aki megbízta egy fogorvosi formaruha-kollekció tervezésével. Innentől sorra jelentek meg nála a fogorvos páciensei, hogy ők is szeretnék, ha Evelin tervezne és varrna nekik. Azt mondták a későbbi vásárlók is, hogy erősnek, magabiztosnak érzik magukat Evelin ruháiban, akármilyen testalkatuk van, és gyakran szólítják le őket az utcán a ruháik eredetéről érdeklődve.
Tíz évvel ezelőtt sikerült megvalósítani az álmát: stúdiót hozott létre a pesti belvárosban. Emellett önálló műhelye van, ahol a ruhái készülnek. Mégis mindig úgy érzi, hogy kevés, ahol éppen tart. De közben tisztában van vele, hogy önerőből, kapcsolatok nélkül, csak a kitartásának és annak köszönheti sikereit, hogy nem alkuszik meg, maximalistának tartja magát. „Engem nem tud kiakasztani egyetlen háklis ügyfél sem, hogy még mindig nem áll rajta jól a ruha” – mondja.
A maga tempójában
„Alázatos, szorgalmas, tehetséges, igényes. Kiérdemelte, ahová jutott” – mondja róla S. Hegyi Lucia divattervező. Rengeteg feltörekvő, tehetséges divattervező-jelölt fordult meg nála az utóbbi évtizedekben, a legtöbbjük mégsem tudott karriert építeni. „Az ugyanis, hogy végül ki fut be, kilencven százalékban a kitartáson múlik. Evelin a jobbkezem volt évekig, és már akkor látszott, hogy minden megvan benne, amitől jó tervezővé válhat: szorgalom, alázat, és szakmai igényesség.”
Fink Evelin. Fotó: Sebestyén László
Fenntartható, etikus anyagai Olaszországból származnak, némelyik olyan árban van, mint a valódi bőr. Mégsem hajandó kompromisszumot kötni a minőség rovására, és nem célja, hogy olyan ruhákat készítsen, amiket gyorsan el lehetne adni. Van szoknyája, amihez öt méter anyagot használt fel, és olyan ruhája is, amiben hatvan–hetven munkaóra is benne van. Tudja, hogy ezzel a mentalitással nagyon nehéz gazdaságilag fenntartani a márkát, de nem alkuszik. Szerinte éppen ez az igényesség a titka annak, hogy aki egyszer vásárol nála, az mind visszatér. Régebben még szinte belebetegedett, ha a szabásvonal néhány milliméterrel arrébb került, mára azonban elfogadta, hogy nem lehet a kivitelezés minden mozzanatára ráhatással.
Evelin szeretné a nemzetközi piacra is vinni a ruháit, mert tudja, hogy csak a hazai nem fogja finanszírozni a jövőbeni terveit. Sok külföldi lehetősége lenne, de ehhez jelentős tőkére volna szüksége.
A párizsi Fashion Week képviselői az Instagramon fedezték fel Evelin munkáit, és hívták, hogy mutassa be náluk a kollekcióit. Párizsba mindenképpen szeretne visszatérni, de keresték már New Yorkból, Párizsból, Milánóból is.
Egy ilyen presztízsű rendezvényen megjelenni mintegy hatezer euróba kerül, az pedig, hogy a márka a világ valamely jelentős divatnagyvárosában elinduljon egy kis üzlettel, félévente mintegy tizenkétezer eurós költséggel járna.
Ráadásul Evelin szerint nem ártana városonként legalább két üzletet nyitni. Most a környékbeli országokat célozta meg, ahol kevésbé költséges a piacra lépés. Azt mondja, majd inkább innen lépked előre a maga tempójában, Szerbia, Románia az első két cél.
