Írta: Cseke Eszter és S. Takács András
A piros ajtó titkai, avagy firenzei pillanatfelvétel Olaszország legöregebb szállodájából.
Tikkasztó hőség és hömpölygő turistahordák elől menekülünk Firenze belvárosában a Via Porta Rossán megadott cím felé. Még gurulnak a bőröndjeink, amikor egy körszakállas, kerek szemüveges, kalapos ajtónálló széles mosollyal még szélesebbre tárja a Porta Rossa Hotel kapuját. A Fellini-filmbe illő figura ellentmondást nem tűrő heves mozdulatokkal tessékeli be családunkat a döglesztően száraz kánikulából a reneszánsz palota hűs előcsarnokába. Mintha Dante poklából rántott volna ki a piros ajtón át.
Még sosem esett ilyen jól megérkezni egy hotellobbiba. Deus ex machina: a hőségriadó sújtotta firenzei forgatag után ez maga a mennyország. Az épület belső falait amúgy is törtfehér vakolat borítja, helyenként antik fa díszítőelemek és freskók törik meg. Megmentőnk, az ajtónálló bizonyára látja az arcunkon az elragadtatást, és az ég felé mutat. De mihelyst felemeljük a tekintetünket, rájövünk, hogy miért.
A könnyed reneszánsz oszlopok és boltívek mind egy irányba vezetik a szemet: a polikróm kazettás üvegmennyezeten át angyali szűrt fény ömlik be a lobbiba, ami valaha a palota belső udvara lehetett. Az üvegplafon évszázados ikonográfiai utalásait kémlelve kétségkívül megérkezünk Firenzébe. Középen ott az a bizonyos piros ajtó, a hotel és az utca névadója, a selyemszövőcéh, az Arte della Seta középkori szimbóluma.
Nem véletlenül: a 13–15. században Firenze volt Európa egyik legfontosabb selyemszövő központja. Az itt készülő brokát, damaszt, arany- és ezüstszálas szövetek a kontinens legelőkelőbb udvaraiban kötöttek ki, a vatikáni levéltárban őrzött levelezések szerint például Mátyás idején Budára és Visegrádra is érkeztek firenzei selyemszállítmányok.
A piros ajtóra a mennyezet négy sarkából a legendás firenzei kereskedődinasztia, a Bartolini Salimbeni família címere vigyáz. Arany pajzson három mákgubó, alatta három szó: „Per non dormire”. „Csak el ne aludj” – ironizál a szálloda mennyezete. De ha nagyon le szeretnénk fordítani a Bartolini család mottóját magyarra, inkább az lenne a legtalálóbb, hogy „ki korán kel, aranyat lel”.
A 14. században Giovanni di Bartolomeo Bartolini Salimbeni hírét vette egy észak felől közeledő mesés szállítmánynak. Fényűző bankettet adott a rivális firenzei kereskedőknek, akik itt is töltötték az éjszakát – ezért tartják a Porta Rossa Hotelt Olaszország első szálláshelyének. A legenda szerint Salimbeni ópiumot kevert a vendégek borába, így mindenki édes, hosszan tartó álomba szenderült, kivéve őt, és kora reggel egyedül kaparinthatta meg az egész szállítmányt.
Hát ezt a hétszáz éves történetet meséli a címer és az üvegmennyezet, a látványba az erős déli ellenfényben szinte beleszédülünk. A történet egyetlen finom kézműves szövetté folyna össze, ha az üveget nem tagolná fémrácsozás nagyvárosi passzázsok hangulatát idézve. De így, az acél- és öntöttvas szerkezet geometriája már-már modern keretet ad a kézműves céhes sztorinak – és ez már tulajdonképpen maga a liberty, az olasz art nouveau a századfordulóról.
Nem véletlenül: az egész napos fényjáték színpada a fejünk fölött Ulisse De Matteis műhelyéből származik. Az üvegesmester a 19. század második felében fontos szerepet játszott a város legkiemelkedőbb épületeinek restaurálásában, amikor megpróbálták visszahozni Firenze régi fényét. A firenzei dóm és az innen két perc sétára álló testőrpalota ólomüvegeit is Matteis műhelyében fújták.
Akkoriban, már az egységes Olaszország idején szándékosan keverték a történelmi múltat modern szerkezeti megoldásokkal, így aztán a Porta Rossa belsőépítészeti motívumai is egyszerre tisztelegnek az ipari forradalom hozta modernizáció és a reneszánsz előtt, és pont ettől a kettősségtől lesz ez az előcsarnok sokkal több mint hotellobbi: firenzei utazásunk nulladik kulturális kilométerköve. És még be sem csekkoltunk a szállodába.
Mesélő falak
A Monaldi család középkori tornyát emeletről emeletre vásárolta fel a legendás Bartolini família. A torony és az azt övező reneszánsz palazzo lehetett az első vendégház Firenzében, sőt egész Olaszországban. Később testőrpalota lett belőle, majd a Bartolinik a 16. század közepén túladtak rajta, és azóta is ugyanaz az olasz család a tulajdonosa, már fél évezrede. Mégis a Bartolini család legendáiról mesélnek a hétszáz éves falak az NH Collection hetvenszobás luxushoteljében, ahol a különböző rétegeket mesterien restaurálták a firenzei műemlékvédelmi hivatal szigorú felügyelete mellett.
Mennyibe kerül?
Az ötcsillagos Porta Rossa Hotel legkisebb szobái éjszakánként 160 euróért kelnek el szezonon kívül, a 13. századi középkori toronyban kialakított háromemeletes elnöki lakosztály, a Torre Monalda az eredeti fafödémekkel és gerendákkal, illetve a káprázatos 360 fokos kilátással Firenzére 600 euróba kerül per éj. Csúcsszezonban a számla kétszer ennyi is lehet. Cikkünk szerzői a szálloda vendégei voltak.
Mikor ne?
A klímaválság hatására előbb-utóbb biztosan átalakulnak majd az utazási szokások, és Amerikától Japánig rájönnek, hogy Firenzébe utazni az európai nyárban kifejezetten kellemetlen, de ma még ez itt a csúcsszezon. Minden hotel kétszer annyiba kerül, mint bármikor máskor, és minden étterem dugig van turistával. Csak a helyiek tűnnek el a városból, amilyen gyorsan csak lehet.
