Egy több mint százszor telt házzal játszott, szókimondó kamaradarab, négy menő fiatal színész, köztük az egyik a legszebb szlovák férfi, egy Oscar-díjas rendező és egy profi, milliárdos reklámügynökség. Utóbbi biztos, hogy masszívan fogja tolni a film promócióját. Tuti recept a mozisikerre, még ha költséges buli is, mert állami pénz helyett az ACG egymagában tette bele a szükséges háromszázmillió forintot. Az Egykutyát október elején mutatják be, de már tévéből, rádióból, mosógépből folyik a híre.
„Így nem lehet játszani, egy kicsit több tiszteletet kérünk!” A szelíd és mindig békés Döbrösi Laura magához képest igencsak feldúltan szaladt fel az ACG irodaházának emeletére az egyik esti előadás után. Már nem először játszották a Henger utcai egykori villamosremíz előterében Egykutya című drámájukat, de aznap fönt, a reklámkreatívok terében éppen egy nagy létszámú produkciós míting zajlott, és a résztvevők még nem szokták meg, hogy alattuk színházi előadás megy.
„Szerintem Laura nem is tudta, hogy ki vagyok, ott ültem baseballsapkában, ő meg teljesen jogosan rám förmedt – meséli nevetve a pár évvel ezelőtti történetet Blaskó Nikolett, a reklámügynökség alapítója és igazgatója. – Idő kellett, míg megszoktuk, hogy itt játszanak a térben, ahol máskor természetes, hogy hangosan beszélünk, és néha gyerekek meg kutyák is rohangálnak. De onnantól nagyon figyeltünk, hogy a recepció fölött ne legyen zaj, és csak a hátsó ajtót használtuk.”
Tudod, kicsoda Bakonyi Alexa? Ezzel a kérdéssel hívta fel Mentes Endrét, az ACG kommunikációs partnerét egy ismerőse 2021-ben. Elmondta neki, hogy Alexa nagyon tehetséges színész, összeálltak páran egy független formációba, és most játszóhelyet keresnek egy klassz darabjuknak, és ugyan, nem akarja-e a cég befogadni őket. Endre rávágta, hogy persze, miért ne, aztán el is felejtette a dolgot.
Mígnem pár héttel később egyszer csak megjelent náluk a kellőképpen fanatizált Alexa, hogy jöttek megnézni az irodát Döbrösi Laura színészkollégájával. Azonnal beleszerettek az egykori ipari épület tágas fogadóterébe, Endre és Niki pedig megegyeztek, hogy egy alkalomra befogadják a társulatot, aztán majd meglátják.
Azt gondolták, az első előadáson talán lesznek vagy tízen a nézőtéren, de azonnal telt ház lett. A térben hatvanan férnek el, a színészek a recepció konyhájában öltöznek és sminkelnek, a hatalmas fekete dizájn bőrkanapét előadásestéken mindig becipelik a szomszédos tárgyalóba, cserébe onnan kiviszik a darabba jobban illő színeset díszletnek. Niki be sem fért az első előadásra, Endre pedig a recepcióról nézte végig először szorongva, de úgy tíz perc múlva leesett tőle az álla. Azóta több mint százszor lement náluk. Volt, hogy egy kolozsvári busz állt meg az épület előtt, tele nézővel, és párszor az ACG is megvett egy-egy előadást az ügyfeleinek.
Az Egykutya pimaszul szókimondó, olyan dolgokról beszél benne a négy egykori kollégiumi barát, amiről mostanában Magyarországon nem igazán illik. Ráadásul, amikor az 2010-es évek végén Varga Lóránt első színdarabjául egy pályázatra megírta, ezek a témák még inkább tabunak számítottak. Az üzleti konstrukció úgy nézett ki, hogy a teljes jegybevétel az alkotóké lett, az ACG mindenben segítette őket, a takarítástól a díszlet visszarendezéséig, még egy ügyelőt is adott nekik a játszónapokra.
Ránki Dániel
Mr. Slovakia és Oscar
Az ACG-nek, pontosabban Blaskó Nikinek mindig szenvedélye volt a kortárs művészet, a munkatársak közt gyakran megjelentek ismert alkotók kreatív, művészeti vezetői pozícióban, és persze dizájner is akadt bőven, akit ők fedeztek fel. „Nekünk, üzletembereknek, cégvezetőknek igenis kötelességünk támogatni a fiatal tehetségeket” – mondja.
Az üvegfalú irodájában ülünk, náluk minden iroda ilyen, jól látszanak a térben a kortárs dizájnerek alkotásai. Például Ungár Fanni formatervező iparművész első lámpái és a falakon Labrosse Dániel rajzai. „Dani azt mondja, ez én vagyok, de szerintem nem, mert sosem volt rajtam öltöny” – mutat Endre a telefonján egy figurát. Az animáción, amit Labrosse hatalmas falrajzára vetít nekem, valaki az irodatérben elhelyezett színes hintán libeg éppen.
Niki most is magyar ruha- és ékszertervezők holmiját viseli, mint nagyjából eddig mindig, amikor találkoztam vele. Részben neki köszönhető, hogy ez bizonyos körökben sikk lett – egyre többen követik a szokását, sőt hivatkoznak is rá. „Én meg minden fórumon elmondom, hogy ha nem támogatjuk a magyar tervezőket azzal, hogy tőlük is vásárolunk, nem fognak fennmaradni.”
Endre az Andy Vajna által alapított InterComban kezdte a pályáját, kreatív producere volt például a Csak szex és más semminek, és ma is filmvonalon erős. Az ACG-nél két sikeres dokumentumfilm már kötődött a nevéhez. A Kicsi ország, kicsi Kínát a Spektrumon vetítették, a Tabukról – tabuk nélkül Thuróczy Szabolccsal pedig az első dokusorozat volt, amit az Amazon Prime is megvásárolt egész Amerikára. „Egyszer csak elkezdett csörögni a telefonunk, hogy még dolgozunk-e egyáltalán ekkora deal után. El kellett magyaráznunk, hogy nem tőlünk vette meg, hanem az AMC tévétársaságtól” – mondják.
Az Egykutyával is úgy voltak, hogy jó lenne minél több emberhez eljuttatni, hiszen még a száz előadás is csak hatezer néző. A színdarabnak nem volt rendezője, a négy színész, Bakonyi Alexandra, Döbrösi Laura, Tenki Dalma és Tóth Károly (utóbbi egyébként a legnézettebb szlovák színész, hivatalosan a legszebb szlovák férfi, Mr. Slovakia) magukat rendezték, sok improvizációval. Deák Kristóf, a Mindenki Oscar-díjas filmrendezője még a covid elején, az első helyszínén, az azóta bezárt HPS Kultszalonban látta az előadást, és szinte azonnal elkezdett agyalni a filmváltozaton.
Inkább a kultúrába fektettünk
Már csak a büdzsét kellett előteremteni. Endréék és Kristóf egyetértettek abban, hogy nem szeretnének szívességet kérni a színészektől és a készítőktől, hanem rendes, ha nem is csúcsgázsit fizetnének mindenkinek. Végül az ACG megfinanszírozta a likvid tőkéjéből. „Nagy elszántság és bátorság kell hozzá, hogy egy cég ilyenbe belevágjon” – mondja Kristóf. Szerinte az volt a kulcs, hogy pár helyszínes, jól bepróbált karakterekkel lehetett látni, hogy viszonylag kevés, tizenegynéhány nap alatt le lehet forgatni. Az első komolyabb találkozójukon elmondta Endrééknek, hogy Az unoka című filmje a covid alatt negyvenezer nézővel is tisztes bevételt hozott, ebből kalkulálták ki a várható megtérülést.
Legfeljebb gondolatkísérlet szintjén merült fel, hogy pályázzanak állami támogatásra a filmhez. „De ez egy több tabuval is játszó, társadalmi témák szempontjából is karcos történet – mondja Kristóf –, és bár széles közönségnek szól, nem tiszta műfaji vígjáték. Szóval a mostanában látott NFI-döntéseket nézve mi azt gondoltuk, erre valószínűleg nem is adnának. Meg hát akkor a bevétel felét is ők vinnék.”
„Dönthettünk volna úgy, hogy felvásárolunk egy kisebb céget ebből az összegből, de inkább a kultúrába fektettünk, és bízunk a darabban, az alkotókban és magunkban annyira, hogy ez megtérül” – mondja Niki. A háromszázmillió forintos büdzsét csökkenti a harmincszázalékos állami tao-visszatérítés, a mozis sikerhez pedig legalább százezer néző kell. Sokat segít ebben, hogy az InterCom megbízásából sok magyar film reklámján dolgoztak már. Az Egykutyának is az InterCom lesz a forgalmazója, és a művészmozik mellett a Cinema City hálózatában is vetítik majd. Még tárgyalnak szponzorokkal, nemzetközi forgalmazókkal, illetve egy streamingpartnerrel és egy magyar tévécsatornával is.
Egykutya film
„A csaknem háromszázmillió tiszteletre méltó összeg magánpénzből, de a Futni mentemnél is bejött, hogy ilyesféle nagyságrendet fektettek bele a finanszírozók” – mondja Kovács Gábor, a Filmpartners producere. Szerinte egyre nehezebb a producereknek pénzt szerezniük, és a cégek politikai okokból is óvatosak, nem szívesen állnak be kormánykritikus filmek mögé. „A Fekete pontot például tizennyolc producer pénzéből raktuk össze, nagyjából nyolcvanmillió forintból – mondja Gábor. – Így is legalább 17-18 új film készül a jövő évi Filmszemlére, de kérdés, meddig lehet a szakmától pénzt kérni és jómódú barátoktól kunyerálni.”
„Nem számoltuk bele ebbe a háromszázmillióba a kollégák munkaóráit, a kreatívjaink költségét, a fotózásokat – mondja Niki. – Az Egykutya teljesen a mi bébink. Itt, a recepciónkon született meg, majd elkezdett cseperedni. Amikor elkészült a trailere, az olyan érzés volt, mint amikor kilenc hónap után meglátod a gyermeked, rád mosolyog, és minden szülési fájdalmat elfelejtesz.” „Ha egyszer majd beülsz rá, érteni fogod, miért hiszünk benne” – így Endre.
Mivel a filmet a színészektől a rendezőn át az ügynökségig mindenki a magáénak érezte, és a tökéleteset akarta belőle kihozni, elkerülhetetlenek voltak a súrlódások, és ez sok plusz körrel járt. Kristóf szerint inkább előny, de néha hátrány is volt az ACG reklámfilmgyártási tapasztalata, mindenesetre tanultak egymástól. Tőle például reményei szerint a nagyobb léptékben gondolkodást, vagy hogy egy-egy jelenethez mennyi próba kell. „Egy reklámfilmnél könnyebb, ott nem keverednek a kompetenciák, tiszták a szerepek – mondja Endre. – Mindenesetre többször mondtam, hogy ha lenne hajam, a végére kihullott volna.” Afféle mestervizsga volt. Egy Dűnét nyilván nem csinálnának meg, de ha netán megint beleszeretnek valamibe, már tudják, hogyan kell.
Egykutya film
Az első vetítés a szeptember eleji miskolci Cinefest Fesztiválon lesz, a hivatalos premier pedig október 2. Szerencsére a magyar filmes közeg annyira összetartó, hogy nem indítanak egymásra premiereket, ezeket egymástól pár hétre tűzték ki. Más kérdés, hogy hiba lenne akkorra időzíteni egy másik filmbemutatót, amikor az egyik legnagyobb reklámügynökség a saját filmjének promócióját nyilvánvalóan masszívan túltolja. Vagyis annak a láthatóságát kétségkívül nehéz lenne überelni.
Niki azt mondja, mivel a producer Endre volt, ő nem szólt bele semmibe, sőt még nem is látta egyben a filmet, mert azt beszélték meg, hogy csak a végső vágatot nézi majd meg. Egyetlen dolgot kért: hogy a végén egy fiatal magyar zenei tehetség énekelje a főcímdalt. Kiszemeltjét, Urbányi Zórát már Duda Évának is ő mutatta be, aki azonnal szerepet adott neki az általa rendezett zenés-táncos megaprodukcióban, a Hairben.
A következő 5+1 nagy dobás magyar filmekből
Szeptember 11.
Jimmy Jaguár
(rendező: Fliegauf Bence)
Szeptember 25.
Random
(Salamon András)
Október 2.
Egykutya
(Deák Kristóf)
Október 23.
Árva
(Nemes Jeles László)
November 27.
Szenvedélyes nők
(Herendi Gábor)
+1: 2026 eleje:
Csendes barát
(Enyedi Ildikó)
