Az Egy társaság nemcsak egy klub, hanem egy modern közösségi kísérlet azoknak, akik igazi, offline kapcsolódásra vágynak – mondják az alapítók, Boldog Anna és Mórocz Kata. Azt vallják, hogy az otthonunkon és a munkahelyünkön kívül szükségünk van olyan „harmadik helyekre”, ahol kötetlenül kapcsolódhatunk. Manapság kevés ilyen lehetőség van, pedig jó hatással lenne a mentális egészségünkre.
A cikk a Forbes Magyarország és a HiSchool együttműködésében készült. A HiKlub az idei új, középiskolásoknak szóló program, amelynek keretében 20 diák ismerkedhetett meg a Forbes szerkesztőségének munkájával, majd írt cikket egy választott témában.
Írták: Csörgő Juli, Hajdú Hanna, Mózes Evelin, Somos Marci, Takács Anna
Mentor: Kis Judit, főmunkatárs, Forbes
„Az utóbbi években túlstimulál minket a wellness iparág, rengeteg termék ígéri, hogy jó hatással van az egészségünkre. Sokszor azonban hiányzik a beszélgetésből egy fontos faktor, ami alapjaiban befolyásolja az egészségünket: a kapcsolataink minősége. Lehet, hogy nem több self-care szükséges, hanem egy kicsit több community care” – mondja Mórocz Kata, az Egy társaság nevű közösség alapítója. A tavaly indult kezdeményezésre alapítótársával, Boldog Annával ezért – bár havi díj fejében szervezik a találkozókat, programokat fiatal felnőtteknek – egyszerre tekintenek üzletként és közösségépítésként. Anna és Kata eloszlatnák azt a mítoszt, hogy gimnázium és egyetem után már nem alakulhatnak ki szoros barátságok, baráti társaságok.
„Az utóbbi években a randiapp kultúra teljesen a feje tetejére állította az ismerkedést. A népszerűségük egyre csökken, és egyre nő az igény arra, hogy visszahozzuk a való életbe az ismerkedést.”
Fuller Bianka pszichológus, az ÉnTervező alapítója egyéni tanácsadás keretében évek óta nyújt önismereti és szorongásoldó pszichoedukációt és támogatást fiatal felnőtteknek. A Forbes.hu-nak azt mondta, ő is találkozott már az Egy társasággal a közösségi médiában és jó kezdeményezésnek tartja. Bianka saját praxisában is azt látja, hogy a fiatal felnőttek normál esetben az egyik legaktívabb korcsoport társas, szociális szempontból: általában sokkal több idejük van a baráti kapcsolatokra.
„Mégis van ebben egy nagy paradoxon, mert életszakaszukból adódóan is igényelnék az új barátságokat, vagy egyéb szociális kapcsolatokat, mégis magányosnak érzik magukat.”
Kifejtette: a közösségi média, az akár több száz vagy ezer ismerős és az online beszélgetések a kapcsolódás illúzióját keltik, de itt hiányozni fog a valódi kapcsolódás és intimitás. Régen pontosan tudtuk, ki az az öt ember, akire számíthatunk, ha betegek vagyunk és gyógyszerre van szükségünk, míg ma hiába van online 1500-2000 ismerősünk, ha betegek vagyunk, nincs senki, akit megkeressünk – idézi Esther Perel gondolatait Bianka. Sokan élnek társas magányban is, mert bejárnak dolgozni vagy egyetemre, vagy időt töltenek a családjukkal, de ezzel együtt nem feltétlenül nyílnak meg, nem avatják be a körülöttük lévőket a mindennapjainkba, és érzelmileg egyedül vannak. Ez is az elmagányosodás oka lehet a pszichológus szerint.
Boldog Anna, az Egy társaság egyik alapítója. Alapítótársa, Mórocz Kata külföldön él, így Budapesten most csak Annát tudtuk fotózni. Fotó: Sebestyén László
Biztos pont
Anna néhány éve úgy érezte, el van akadva a munkájában, és segítségre lenne szüksége. Felkereste Katát, aki egy ideig mint karrier coach vett részt az életében. Aztán egyszer véletlenül összefutottak egy kávézóban, ahol beszélgetni kezdtek, ezt követte egy közös vacsora, majd szoros barátság alakult ki közöttük. ,,A barátságunknak is volt egy olyan szakasza, amikor jó pár élmény közelebb hozott minket egymáshoz. Történetünk jó példa arra, hogy felnőttként is alakulhatnak ki új barátságok, ha mindkét fél tesz lépéseket a másik felé.”
Az Egy társaság ötlete először Kata fejében született meg, majd barátnője segítségével nekiálltak a megvalósításának. Kata tíz éve dolgozik faciliátorként és szervezetfejlesztőként, így közel áll hozzá a csapatokkal való munka, a közösségépítés. Anna pedig bölcsészként mindig az emberek között érezte jól magát, ebbe a projektbe pedig startupos tapasztalatait és facilitátori munkáját is jól be tudta építeni.
Dolgozó felnőttként nincs már véletlenszerű, biztos pont, ahol spontán együtt tölthetünk időt a barátainkkal, esetleg új embereket ismerhetünk meg. Egy olyan keretet akartak létrehozni, ahol egy közösség rendszeresen találkozhat, és természetesen alakulhatnak ki a kapcsolódások, legyen az barátság, baráti társaság, vagy akár üzleti, szerelmi kapcsolat.
Egy asztalnál
Katáék 2024 márciusában regisztrálták a társaságot (akkor még Egy asztalnál néven) az Instagramra. Eleinte vacsorákat szerveztek, és a fogadtatása már az elején nagyon pozitív volt. Júniusban közel 40 fővel elindult a social club, ahol a tagok arra köteleződtek el, hogy rendszeres programokon keresztül építenek összetartó társaságot. Az első, róluk megjelent cikket követően (a We love Budapest oldalán) jött a boom, amikor néhány nap alatt nyolcvanan jelentkeztek a klubba , főleg a harmincas éveikben járók. „Elmondhatatlan, mennyire ki van éhezve a valós emberi kapcsolódásokra ez a korosztály” – mondja Kata.
Az utóbbi években azonban kialakult egy „kényelmi kultúra”, ami miatt a valóságban sokkal nehezebb felépíteni ezt a vágyott közösséget. „Az emberek gyorsan szeretnének eredményeket, minél kevesebb komfortzónából való kimozdulással, energiabefektetéssel – csakhogy a kapcsolatok nem így működnek, nem lehet mindig csak kivenni a közösből.”
Anna, aki community managerként a társaság napi életét szervezi, úgy látja, a tagokban – már több mint százan járnak rendszeresen a programjaikra – átfordult ez a gondolkodásmód, és egyre többen egyre többet kezdenek adni a közösbe. „Lassan megértették, hogy amit szeretnének, azt nem tudják úgy megkapni, ha hátradőlnek, és várják, hogy az ölükbe pottyanjon az új baráti társaságuk.” Ezért a társaság működése erősen épít a tagok kezdeményezőkészségére és nyitottságára – meséli Anna.
Elmenni valamilyen offline ismerkedős eseményre Fuller Bianka szerint is valamelyest komfortzónán kívül fog esni még azok számára is, akik egyébként bátrabban ismerkednek. „Valamennyire el kell fogadni, hogy kicsit kényelmetlen a szituáció, mert nem tudom, mi vár rám, de ezzel együtt egy tudatos döntést kell meghozni, hogy bele fogok menni a helyzetbe” – tanácsolja. Bianka azt mondja, az előzetes félelmek oka, hogy az emberi működésben az egyik legnehezebb és leginkább kerülendő érzelem a szégyenérzet.
„Mélyen gyökerező igény,hogy elfogadjanak bennünket, és ne essünk ki a csoportból, amiben vagyunk.”
A szakember szerint azon is érdemes előre elgondolkozni (és bizonyos keretek között forgatókönyveket gyártani), hogy milyen megoldási stratégiák jöhetnek szóba, ha valaki leblokkol egy ilyen társas helyzetben. Fontos tudatosítani Bianka szerint azt is, hogy bizony van, amikor kellemetlenek ezek a helyzetek, mert nem annyira rezonálunk a másikkal, de ha olyan közegbe megyünk, ahol mindenki ismerkedési céllal van, az megnyugtató lehet.
Közös főzés, bringa, lakáskoncert, Uno-bajnokság, vagy társas est, esetleg séta a cseresznyevirágzásban – néhány példa a közösség tavaszi programjaiból. Fotó: Boldog Kata
A tagok különleges programokat szerveznek, házibulikat tartanak, meghívják egymást gasztro- és kulturális eseményekre, vagy akár sportolni, kirándulni is. A lelkes önszerveződés pedig egyre többüket inspirálja, hogy ők is a társaság motorjává váljanak. A programok sosem arról szólnak, hogy minél különlegesebb, egyedibb helyekre látogassanak el, hanem hogy akár a legátlagosabb időtöltéshez is találjanak maguk köré társat.
Bár mindenki vevő egy minőségi ebédre, vagy egy izgalmasan eltöltött délutánra, a résztvevők szívesen adakoznak is. Volt, hogy közösen mentek véradásra, vagy együtt jótékonykodtak a Budapest Bike Maffiával.
„Mindenki bedobhatja az ötleteit, vagy azt az ügyet, ami közel áll hozzá”
– mondja Anna.
Jöttek ki az egyik étteremből
Az Egy társasághoz jelentkezőket először egy hosszú, elgondolkodtató kérdésekből álló kérdőív kitöltése várja. Emellett három hónap tagsági díját is be kell fizetniük, ami furcsának tűnhet, de hozzájárul ahhoz, hogy az új belépők jól meggondolják a döntésüket, amikor pedig már bent vannak, ne adják fel könnyen a tagságot, hanem tényleg próbáljanak meg beilleszkedni. A tagok cserélődése ennek köszönhetően jóval kisebb, a közösség pedig stabilabban tud épülni.
,,Így tényleg ki tud alakulni egy baráti társaság, nem úgy, hogy odamész egy programra, amire vettél egy jegyet, és már megint mindenki vadidegen”
– indokol Kata. Tapasztalataik is azt mutatják, hogyha ott van több mint száz ember hasonló korosztályból, akkor sok hasonló érdeklődési kör is van. „Így, ha valaki kimozdult a komfortzónájából, előfizetett, és három hónapig rendszeresen eljár, ott van legalább öt-hat eseményen, akkor meg fogja találni az embereit.”
Kata és Anna az egyik első tavalyi közösségi eseményükön. Fotó: Egyed Meli
Jelenleg 140 tagjuk van, és az alapítók olyan folyamatokon dolgoznak, amelyek segítik az újonnan csatlakozók beilleszkedését. Iyen például az üdvözlővacsora, vagy a folyamatban támogató tippek, de szeretnének kialakítani olyan adatbázisokat is, amelyek segítségével mindenki könnyebben talál magának kedvező programot. Gondolkoznak új eseményformátumban is, mint például a szakmai tudásmegosztás, a “lectures on tap”, amikor egy bárban nem csak szórakozni, hanem tanulni is összejönnek. ,,Azt szoktuk mondani, hogy repülés közben építjük a repülőt magunk körül. Ez egy társasági kísérlet, nagyon nehéz előrevetíteni azt, hogy mi fog történni a közösséggel” – mondja Kata.
„Pont ott jártam a Széll Kálmán tér környékén, mentem haza, amikor egyszer csak négy vagy öt tagba botlottam, épp jöttek ki az egyik étteremből. Szinte könnyekig meghatódtam, hogy igen, hát ez az értelme ennek az egésznek.
Hogy itt van ez az öt ember, akik nem lennének itt öten, hogyha mi nem hozzuk őket össze” – meséli egy élményét Anna.
