Fajgerné dr. Dudás Andrea. A nevet hallva talán nem a hazai kortárs festőművészet egyik legizgalmasabb karaktere jelenne meg előttünk. Pedig Andi alkatával, személyiségével, műveivel egyszerre nagyon tabusított, ugyanakkor nagyon is hagyományos üzeneteket közvetít. Vállaltan túlsúlyos teste egyben művészi kifejezőeszköze és inspirációja is.
„Andrea, maga olyan szerelmesen néz rám” – mondta Nádas Péter író Fajgerné Dudás Andreának, amikor két évvel ezelőtt, a 80. születésnapján Karácsony Gergely főpolgármester átnyújtotta neki Andi Önarckép férjemmel című festményét. Nádas eredetileg a Deák Erika Galériában látta meg a képet, és azonnal beleszeretett. Amikor később megkereste Erikát a fővárosi önkormányzat, hogy vásárolna egy alkotást az író születésnapjára, ő azonnal tudta, mi legyen az.
„Bármit kérhetett volna, de ő az én képemet akarta. A köszöntésen meg se bírtam szólalni, csak mosolyogtam. Hát hogy lehetne ebben a szituációban másképpen nézni, mint rajongással, amikor egy ekkora íróra ilyen hatással volt a művészetem?” – emlékszik vissza Andrea, még ma is elfogódottan. Az író a képet a Kiscelli Múzeumnak ajándékozta tovább. Az, hogy az végül közgyűjteményt gyarapít az alkotása, extra megtiszteltetést jelentett Andreának.
Nem tudja, Nádasnak miért esett a választása a művére, de abban biztos, hogy azoknak vonzó a művészete, akik azonosulnak azzal, amit alkotásaival üzen: mindenki élje meg a szabadságát, és legyen hű önmagához!
Az biztos, hogy Andi minden porcikája az önazonosságot hirdeti. Vállalja 130 kilós súlyát, ezt büszkén és természetesen viseli és mutatja meg, legyen szó a festményeiről vagy a performanszairól. Idomai egyaránt művészi kifejezőeszköze és inspirációja is alkotásainak. Egyből teljesen természetessé válik, ahogy a testéről, az ahhoz való viszonyáról beszélgetünk, bármiféle zavar és manír nélkül.
A fotózáshoz hoz egy, a testvére által tervezett és készített testhezálló, rojtos rátétekkel díszített ruhát. Megkér, hogy segítsek belebújni és húzzam fel a hátán a cipzárt. Közben azt magyarázza, hogy az öltözetén az egyik karja a szívet, a másik az agyat ábrázolja, ami egy művének is alapja, és azt a dilemmát fejezi ki, hogy melyikre hallgasson.
Gyöngyösön él és dolgozik, és nagyon jól áll neki az is, hogy van egy kis otthonról hozott íz a beszédében.
„Andi ma az egyik legizgalmasabb kortárs képzőművész” – állítja Deák Erika.
Az öltözetén az egyik karja a szívet, a másik az agyat ábrázolja, ami egy művének is alapja, és azt a dilemmát fejezi ki, hogy melyikre hallgasson. Fotók: Sebestyén László / Forbes
Háj’m Vénusz
„Én a testemet egyfajta műalkotásnak is tekintem, érdekel a bőröm, a striákkal, a narancsbőrrel, az anyajegyekkel, hegekkel együtt, az öregedés mikéntje. Ettől van története a testemnek.”
Az elvárások szerint ma nem szép a kövér test, pont ezért van jelentése annak, hogy miért mutatja meg a bőrét és hájas testét – ő használja ezt a kifejezést – a közönségnek. Bár mindig van egy női testkép, ami idealizálva megjelenítődik az aktuális ábrázolásokban és idolokban, szerinte a valóság ettől mindig eltér. Ő pont ezt a tökéletlenséget szeretné felnagyítani és láthatóvá tenni.
Nemcsak a képein, hanem extrém módon, például amikor a testzsírindex szerinti negyven kilogramm háját a testétől mintegy leválasztva jeleníti meg hájas tészta formájában a Háj’m Vénusz című performanszában.
Mindig testes lány volt, soha nem felelt meg az elvárt női szépségideálnak, ennek ellenére mindig jól érezte magát a bőrében. Tizenhat évesen meglátta Frida Kahlo önarcképét az összenőtt szemöldökével, bajszával – ez inspirálta arra, hogy festőművész legyen, és testének történetét, hibáit tegye központi témájává. A női test állandó változásban van, lenyomata életünk különböző szakaszainak, ezeket különböző módon éljük meg – ezt ábrázolja műveiben. Nemcsak a test átalakulása, hibái, hanem a női lét testi nehézségei, fájdalmai is jelen van a művészetében.
Képein olyan tabuk is megjelennek, mint a menstruáció, a teherbeesés nehézsége, a lombikprogram, a vetélés, vagy amikor a férfinak van gondja a nemzőképességével.
„Én szabad művész vagyok, és nem alkuszom meg. Tudom, hogy nem szívesen lát senki a nappalijában hájas női testet, hibákkal, hogy ezzel éljen nap mint nap, de engem akkor is ez érdekel”.
Andinak a teste vállalása nem lázadás, ellenkezőleg: azonosulás. Azt mondja, olyan családból jön, ahol mindenki úgy néz ki, ahogyan akar, olyan ruhát hord, amilyet akar, függetlenül attól, hogy a gyöngyösi közösség mit szól hozzá. Meséli, az édesanyjára ujjal mutogattak a városban, mert kalapot viselt, tükröket ragasztgatott a hajába, extravagáns volt, és büszkén viselte nagyobb testét. „Én Gyöngyösön nem szoktam beszélni arról, hogy festő vagyok, mert ott a gondolkodás a festőkről az, hogy tájkép, csendélet. Én ebbe nem szoktam a belemenni, ha látom, hogy nem nyitottak másra.” Viszont a város, ahol családjával él, tökéletes hely az elbújásra, és a nyugodt munkához.
Concordia Discors, 2023, Deák Erika Galéria
A nő helye a konyhában
A teste mellett képeinek fontos témája a különböző női szerepek és ezek összeillesztése. Festményein klasszikusnak mondott asszonymunkákat végez: felmos, WC-t pucol, vasal, szoptat, tereget, mosogat. Miközben van, amikor fest és laptopon dolgozik.
„A nő helye a konyhában” mottója, a háztartás neki inspirációs forrás, amit beépít a művészetébe.
Ezt ő háziasszony-művészetnek hívja, amiben még a konyharuhák világát, mint a „háziasszonyok katalizátorát” is megjeleníti.
Bár a különféle háziasszonyszerepeket ő maga is éli, fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ugyanazokat a kétkezi háztartási munkákat, amiket megjelenít, nem biztos, hogy tényleg rendszeresen végzi. Festeni ugyanis csak akkor tud, amikor a gyerekei óvodában vagy iskolában vannak, a délután csak róluk szól. „A szerepeimet azonban nem tudom szétválasztani, mindig ugyanaz vagyok, anyaként, háziasszonyként, festőként.”
Amikor háztartási munkát végez, vagy a játszótéren van, akkor is a művészeti témáin gondolkodik, amikor pedig a doktori disszertációját írta, nagyon jó kikapcsolódás volt neki a gyomlálás. Nem főz rendszeresen, ugyanakkor az étel fontossága, az ahhoz való viszonya megjelenik képeiben, performanszaiban.
Eat-art vacsoráin ikonikus, ehető műtárgyakat szolgál fel, az improvizatív happening során a vendégség aktív részesévé válik az alkotás folyamatának.
Amiben klasszikus gondolkodásúnak tartja magát, az a házasság intézménye és a felelősségvállalás. Az, hogy feleség, az identitásának és művészetének része, ezért is használja az asszonynevét, ami a kortárs művészek között nem jellemző.
Aztán ahogyan beszél erről, kiderül, hogy amit ő klasszikusnak tart, az lehet, hogy a társadalom jó részének még mindig nem elfogadott. Szerinte ugyanis nem annak kellene lennie a hagyományosnak, hogy az anya neveli a gyereket és ellátja a háztartást, a férj meg dolgozik. Hanem annak, hogy a felek egyenrangúak és segítik egymást céljaik elérésében. „Nálunk az teljesen normális volt, hogy amíg én keddenként a doktori iskolában voltam Budapesten, a férjem gondoskodott az akkor még csak egy gyerekünkről.”
A festményei ára egy- és ötmillió forint között mozog. Fotók: Sebestyén László / Forbes
A férje meztelenül porszívózza a lakást
Az egyenrangúság témája a képein is megjelenik. Fajgernét hallgatva már egyáltalán nem meghökkentő, hogy vannak képei, amelyeken a férje meztelenül porszívózza a lakást. Ez nem azt jelenti, hogy a férje tényleg így takarít, hanem azt, hogy ha Andi a képein meztelenkedik, akkor ebben is egyenrangúak a férjével.
„Mi ezt megbeszéltük otthon: mi fér bele neki, és mi nem. Mint ahogyan azt is tudja, hogy ha performansz van, én ott fogok meztelenkedni, mert annak akkor fontos jelentése van.”
Fajgerné műveiben sokszor reflektál valamilyen – ahogyan ő nevezi – „nőnemű” művészre. Személyes missziójának tartja ugyanis, hogy olyanok életét, műveit megismertesse, akik nagy hatással voltak rá. Ilyen például Louise Élisabeth Vigée Le Brun, festőnő a 18. századból, aki a maga korában lázadó volt, Rosalba Carriera Maria, Sybilla Merian és Zinaida Serebriakova. A festőnők történetét szeretné tanítani, ezért doktorált, disszertációja a képzőművésznők konyhai tevékenységéről szól 1850-től.
Break Out I., 2023
Fotók: Deák Erika Galéria
Now Is The Time, 2023
Break Out II., 2023
Exhaution my old friend. Come and hug me, 2023
Feminism, 2023
Medusa, 2023
Compromise I., 2024
The Blue Room, 2023
Andi idén negyvenéves, és nyolcvanéves koráig szeretne élni. Bár most szabadon táplálkozik, sőt csokifüggő, egyre inkább foglalkoztatja, hogy súlya és életmódja egy idő után probléma lesz. „Be kell látnom, hogy vége van a féktelen étkezéseknek, most már szigorú szabályoknak kell magam alávetni.
Lehet, hogy ilyen kövér testtel eddig egészségesen tudtam élni, de nem biztos, hogy ezt konzerválni tudom.”
Izgalommal várja, hogy az életmódváltozásra teste hogyan fog reagálni, és ezt hogyan fogja tükrözni a művészetében. Egyre inkább foglalkoztatja az öregedő test átalakulása is, valamint hogy mitől biznisz egy női test, és mitől már nem. Azt mondja, mivel a gyermekei lombikprogramban születtek, a hormonkezelés miatt már átesett a klimaxon, ezt izgalmas két-hároméves tapasztalásnak fogta fel. Most az előtte álló életszakaszra is hasonlóképpen tekint.
Eszünk és iszunk is
Fajgerné témái társadalmi tabuk, nehéz témák. „A gyereked komolyan Fajgerné szőrös nemi szervét nézi a nappalidban?” – ez egy vevője barátjának reakciója volt, amikor meglátta Andi meztelen képét a lakásában. Szerinte a vásárlóit pont az fogja meg, hogy érintettek valamelyik témájában, vagy kapnak egy érzést, amivel azonosulni tudnak.
„Van, akit az irodájába kitett képem témája arra figyelmeztet, hogy ideje hazamennie a gyerekeihez, mást a fiatalságára emlékezteti a meztelem testem, a nemi szervem látványa, vagy arra, hogy még mindig vannak dolgok, amiket nem mer felvállalni.”
Az egyik budapesti ügyvédi iroda nő tulajdonosa bevállalta, hogy a fogadótérbe egy radikálisan feminista üzenetű Fajgerné-képet tesz ki, meghökkentve és talán üzenve is ezzel a tárgyalásra érkező ügyfeleknek.
Deák Erika szerint Fajgerné művészete egyszerre megosztó, egyszerre nagyon ismerős. Egyszerre tradicionális feleség és anya, miközben feminista performance- és festőművész. Olyan szögekből vizsgálja a női identitást, a nők szociopolitikai helyzetét, amihez nem csak a művészetben jártas közeg, de a hétköznapi néző is könnyen tud kapcsolódni.
Andi mára nem csak magyarországi, de a nemzetközi képzőművészeti színtéren is komoly sikereket könyvelhet el. Erika utoljára Rotterdamban állította ki a munkáit, utána több kiállításra is meghívást kapott.
A legtöbb potenciális vásárlója a döntés előtt szeretne vele személyesen találkozni, őket Gyöngyösre invitálja. Ha valaki ellátogat hozzá, az egy egész napos kirándulás, mert akkor „eszünk és iszunk is”. Ilyenkor a bor a szülei által alapított családi 5Dudás Borászatból kerül az asztalra. A vállalkozásból Fajgerné is aktívan kiveszi a részét, ez anyagi szabadságot ad neki, hogy ne kelljen a művészetében kompromisszumokat kötnie.
