A magyar kultúra egyik legbefolyásosabb háttérembere, Oszkó-Jakab Natália igazgatásában az ország második legnagyobb fesztiváljává nőtt a Művészetek Völgye. A kapolcsozásra olajozott, fenntartható üzleti modell épült, Nati mégis inkább összkulturális teljesítménynek tartja az eseményt. Az egész egy magtárból indult, de kell-e még tovább nőni? Ajánló a friss Forbes Life-ból.
„Valley of Arts. Szerintem működne külföldön is, más is biztosan megkeresett vele” – vetem fel a Művészetek Völgye fesztiváligazgatójának, Oszkó-Jakab Natáliának, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb női szereplője. „Nem látom benne a franchise-osodás lehetőségét – csapja le lelkesedésem.
Szerinte hiába megfogható a Völgy gondolatisága, máshol nem lehet megcsinálni. „Mert a Völgy az ott van, ahol, és attól lett az, ami.” A terepismeret a valódi ütőkártyájuk, és a modell – a földrajzi és piaci viszonyoktól a helyi tehetségek felkarolásán át a lakosok, a sok ezer közreműködő és több száz önkéntes megmozgatásáig. „Lehetetlen külföldre értékesíteni.”
Picit mindig más az arca
Az 1989-ben Márta István ötletéből alapított rendezvény évről évre sokat változik. Ennek hála az összművészeti fesztivál nemcsak a legsokszínűbb, de létszámban a Sziget utáni második legnagyobb fesztivál lett belföldön. Harminchat évvel ezelőtt környezetvédelmi akciónak indult: eltűnt az Eger patakból a víz, a helyiek cselekedtek, majd bulit tartottak, a többi történelem.
A Völgynek otthont adó három település – Kapolcs, Taliándörögd, Vigántpetend – a történethez anyagilag is kapcsolódó maggá alakult. „Sok partneri találkozásból jön össze, emiatt picit mindig más az arca” – mondja Nati.
Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgatót (természetesen) a Művészetek Völgyének szívében, Kapolcson fotóztuk. Fotó: Mohai Balázs
Így válik a művészek, a látogatók és a szervezők számára is közösségivé az élmény, Hobo vagy a Kaláka is több évtizede hazajár ide. A Trafó megízleltette velünk az újcirkuszt, random alkotók találkoznak és improvizálnak, a Harcsa Veronika Udvarban még backstage sincs, hanem a közönségbe sétálnak le a színpadról langallóért, Taliándörögdön pedig a felkapott rapper, Pogány Induló is tombolt már ezrek előtt.
„Évekig jártam egyedül a fesztiválra önkénteskedni – meséli a huszonöt éves Bakos Kristóf, vagyis Moriones. – Sosem ismertem kábé senkit, mégis nagyon sok kedves lelket megismerve tértem haza, kiszabadulva picit a szürke hétköznapi rohanásból. Idővel egyre nosztalgikusabb lett a visszatérés.” Kristóf idén a taliándörögdi Lőtéren lesz látható, hallható, de zenélő buszra is felszállhatsz vele.
Az összt húzzuk alá
A harmincnegyedik Völgy indul el július 18-án. A sikerek mellett volt, hogy a fesztivál nagy hullámokat élt meg, 2009-ben el is maradt a jubileumi huszadik. Így épült be az elmúlt tizenkét–tizenhárom évben a kultúraépítés mellé az erősebb üzleti szemlélet.
Oszkó-Jakab Natália és férje, Oszkó Péter kockázatitőke-befektető és volt pénzügyminiszter 2014-ben, a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítvánnyal szálltak be a fesztiválba, többségi tulajdonosai az azt üzemeltető nonprofit cégnek. Nati inkább összkulturális és kevésbé üzleti teljesítménynek tartja a fesztivált. „Az összt húzzuk alá.”
Filozófiája: ahhoz, hogy valamilyen művészettel foglalkozhass, üzletileg is önállósodnod kell. Tavaly már félmilliárd forintot hoztak a jegyeladások, a költségvetésüknek húsz százalékát sem teszik ki az állami támogatások.
„Még mindig előjön a művészeti szcénában az a furcsa gondolat, hogy kompromittálod a művészeted, ha nem a művészettel foglalkozol, hanem a pénzzel és az üzleti terveddel. Csak annyit állítok: ha az üzleti modelled stabilizálni, a bevételi portfóliód pedig diverzifikálni tudod, azzal mindenféle művészeti ágat reprezentálni tudsz.”
Folytatás a Forbes Life különszámban!
Ez itt egy ajánló, a teljes cikket a nyári Forbes Life-ban találod. Friss különszámunk címlapján Lovas Rozi felszabadító története. És még: Urbányi Zóra, Juszra Márdini, Rényi Ádám, wakesurf, Szingapúr történelmi szállodái, valamint az első Vibe Guide Budapest gasztrokalauz.
