Új korszak kezdődött az európai futballban. A klubok, amelyek korábban elsősorban közösségi intézmények voltak, ma már egyre inkább a globális pénzügyi piac szereplőivé válnak. Az utóbbi években megjelent befektetői csoportok, főként private equity-k, nem csupán szponzorként vagy háttérfinanszírozóként lépnek be a sportágba, hanem tulajdonosként és stratégaként is.
A szerző a Concorde elemző gyakornoka.
A befektetők célja elsősorban nem az, hogy sporteredményekkel dicsekedjenek, hanem hogy pénzügyi megtérülést érjenek el, és hosszú távon értéket teremtsenek, majd realizáljanak. A kérdés már nem az, hogy lehet-e pénzt keresni a futballal, hanem az, hogy hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy közben a sportág társadalmi-kulturális jellege nem sérül.
A koronavírus-járvány alapvetően új helyzetet teremtett a profi futball világában. A klubok többsége jelentős bevételkiesést szenvedett el a zárt kapus mérkőzések, az elmaradó jegy- és meccsnapi bevételek, valamint a bizonytalanná váló szponzori és közvetítési szerződések miatt. Mindez komoly likviditási problémákat okozott, és több klubnak kellett bevonnia külső finanszírozást, gyakran kedvezőtlen feltételekkel. Ilyen példa volt a Southampton FC is, amit egy szerb üzletember vásárolt meg 100 millió fontért 2021-ben.
A magántőke-befektetők számára ez egyértelmű lehetőséget jelentett: pénzügyi kényszerhelyzetbe került klubokat lehetett felvásárolni diszkonton, amely hosszabb távon komoly értéknövekedést ígér.
A befektetői érdeklődést azonban nem kizárólag a pandémia váltotta ki. A futball gazdasági szerkezete egyébként is tartalmaz olyan elemeket, amelyek a magántőke számára kedvezőek: a közvetítési jogok többéves szerződéseken alapulnak, így stabilak és kiszámíthatóak, az erős márkanevek a globális elérést teszik lehetővé, az infrastruktúra pedig, ha jól kezelik, új bevételi forrásokat nyithat meg. A válság tehát inkább katalizátorként hatott: felgyorsította azt a folyamatot, amely során a futballklubok klasszikus sportegyesületből pénzügyi eszközzé alakultak.
Miért vonzó a futball a befektetők számára?
Első látásra furcsának tűnhet, hogy olyan szektor iránt érdeklődnek a private equity-k, amely történetileg krónikusan veszteséges.
A legtöbb klub évről évre deficitet termel, miközben hatalmas összegeket költ játékosokra, infrastrukturális fejlesztésekre és működési költségekre. Ennek ellenére több olyan tényező is van, amely vonzóvá teszi a futballt
a PE-alapok számára.
Mindenekelőtt a klubok bevételeinek jelentős részével előre lehet tervezni. A közvetítési jogok és szponzorációk jellemzően több éves szerződéseken alapulnak, és stabil pénzáramlást biztosítanak. Ez pénzügyi szempontból rendkívül értékes, mivel lehetővé teszi a befektetés várható megtérülésének pontosabb modellezését. Emellett a klubok márkaértéke is figyelemre méltó: a világ legismertebb futballcsapatai globális eléréssel rendelkeznek, és hatalmas, gyakran több tízmilliós rajongótáboruk van.
Ezt a márkát azonban sokszor nem hasznosítják kellő mértékben és pontosan ebben látják a lehetőséget a PE-alapok, amelyek digitális eszközökkel, e-kereskedelemmel, tartalomgyártással vagy nemzetközi terjeszkedéssel próbálnak új bevételi csatornákat nyitni. A klubok tulajdonában álló infrastruktúra, stadionok, edzőközpontok, ingatlanok, szintén értéket képviselnek. Ha ezeket a létesítményeket nemcsak sport célokra használják, hanem rendezvényhelyszínként, koncerthelyszínként, vendéglátóipari egységekkel együtt, akkor jelentős kiegészítő cash-flowt tudnak termelni.
Erre a Real Madrid stadionja, a Santiago Bernabéu a legjobb példa, hiszen az arénában nem csak focimeccseket, hanem koncerteket, amerikai foci meccset és kosárlabda meccset is szerveznek.
A Real Madrid stadionjában már rég nem csak meccseket rendeznek. Fotó: Facebook/Estadio Santiago Bernabéu
Végül, de nem utolsósorban, sok futballklub működése menedzsment szempontból elmaradott. A pénzügyi fegyelem hiánya, a rossz átigazolási döntések, a központosítatlan marketing és kereskedelmi tevékenység mind olyan területek, ahol a PE-alapok hatékonyabb működéssel gyorsan tudnak értéket teremteni. Erre a legjobban talán a Manchester Unitednak van szüksége, hiszen márkája és szurkolótábora is kiemelkedő a klubnak, a menedzsment döntései azonban jelentősen elmaradnak az elvárttól, és ez a pályán is megmutatkozik.
A multi-klub modell: fociklub portfólió
A befektetői logika legizgalmasabb újítása a multi-club ownership modell, amely egyre nagyobb teret nyer az európai futballban. Lényege, hogy egy befektetői csoport több klubban szerez részesedést, gyakran különböző országokban és bajnokságokban. Ez lehetővé teszi, hogy a klubokat ne különálló egységekként kezeljék, hanem egy globális portfólió részeként, ahol érvényesülhetnek a méretgazdaságosság, a tudásmegosztás és az erőforrások közös használatának előnyei.
A modell működése rendkívül komplex. A játékosok fejlesztése, rehabilitáció, edzéstudományi rendszerek, scouting és adatelemzés egy központi struktúrában zajlik, amelyet minden klub használhat. Az ilyen rendszer lehetővé teszi, hogy a tehetségeket olcsón felfedezzék, kisebb klubokban fejlesszék, majd magasabb szinten értékesítsék. Emellett a szponzori együttműködések is centralizálhatók, ami növeli a tárgyalási pozíciót és a bevételi hatékonyságot.
A modell egyik ikonikus példája a City Football Group, amely tucatnyi klubot birtokol a világ különböző pontjain. A hálózat részei között játékosok, edzők, szakmai tudás és marketingstratégiák mozognak, miközben a központi tulajdonosi kontroll lehetővé teszi a teljes struktúra racionalizálását.
Kilépés a pályáról: hogyan tervezik a befektetők a profit realizálást?
A magántőke logikája szerint a befektetés csak akkor tekinthető sikeresnek, ha az értékesítés révén megtérül, lehetőleg jelentős hozammal. A futballklubok esetében ez nem mindig könnyű, de több bevett stratégia is létezik. Az egyik legelterjedtebb módszer a stratégiai eladás, amikor a klubot egy hosszabb távra gondolkodó szereplő, például szuverén vagyonalap, vagy családi iroda vásárolja meg. E vevők nem elsősorban pénzügyi, hanem geopolitikai, presztízs- vagy láthatósági megfontolásból lépnek be.
Egy másik lehetőség a másodlagos kivásárlás, amikor egy PE-alap egy másik, tematikusan specializált alapnak adja tovább a klubot. A tőzsdei bevezetés (IPO) ritka, de jól felépített klubok esetében, amelyek erős márkával, stabil pénzügyi háttérrel és transzparens működéssel rendelkeznek, reális lehetőség.
Egyre gyakoribb az is, hogy nem egy klubot, hanem az egész klubhálózatot értékesítik, például egy szórakoztatóipari konglomerátumnak vagy globális médiaholdingnak.
Ez a portfóliószintű exit lehetővé teszi, hogy az egyes klubok külön-külön kevésbé értékes részesedései együtt magasabb értéken realizálhatók legyenek.
Kihívások és konfliktusok: a futball mint társadalmi intézmény
A magántőke megjelenése újfajta gondolkodást hozott a futballba. Ugyanakkor feszültséget is teremtett a pénzügyi racionalitás és a futball kulturális, közösségi szerepe között. A szurkolók sokszor idegenkednek a gazdasági szereplőktől, különösen, ha azok úgy tűnnek, hogy nem értik, vagy figyelmen kívül hagyják a klub történelmét, identitását.
A bizalom megrendülése könnyen tüntetésekhez, bojkotthoz vagy a klub presztízsének romlásához vezethet. A hosszú távú siker kulcsa tehát nem csupán pénzügyi szakértelem, hanem kulturális érzékenység is.
Azok a befektetők, akik képesek összhangba hozni a gazdasági célokat a klub hagyományaival és szurkolói elvárásaival, nemcsak pénzügyileg, hanem társadalmilag is elfogadott szereplőkké válhatnak.
A jövő tehát a hibrid modelleké lehet: olyan kluboké, ahol a profitorientált működés nem áll szemben, hanem együttműködik a közösségi értékteremtéssel.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
