Egy 36 éves vita végére tenne pontot Orbán Viktor, igaz, nem pontosan úgy, ahogyan 1998-ban gondolta.
Mi történt? Még a 2026-os választások előtt megállapodna az Orbán-kormány a szlovákokkal Bős-Nagymarosról. A Népszava információi szerint a magyar kormány engedne a hazai érdekből, és ez cserealap lenne azért, hogy a szlovák kormányfő Magyarországgal együtt szavazzon vagy vétózzon az EU-ban. A lap értesülései szerint az egyezség legalizálná az 1997-es hágai ítéletben a nemzetközi joggal ellentétesnek minősített egyoldalú Duna-elterelést, és a megállapodás nyomán Magyarország beszállna a Bősi Erőmű turbinaparkjának mára időszerűvé vált teljes felújításába. Emellett a Népszava úgy tudja, hogy a magyar fél mégis megépítené a nagymarosi vízlépcsőt – amelynek a meg nem építése érdekében anno Hágához fordultunk –, lehetővé téve, hogy az erőműrendszert csúcsra járatásos üzemmódban működtessék.
Háttér. Az ügy még az 1980-as években indult, amikor az MTA kimutatta, hogy a nagymarosi vízlépcső megépítése és a olyan ökológiai károkat okozna, amit semmilyen gazdasági haszon nem tudna ellensúlyozni. Az akkori kormány ezért kihátrált a szlovákokkal kötött kétoldalú szerződésből, a jogvita pedig a nemzetközi bíróságon 1997-ben lezárult. Az ítélet szerint Szlovákiának jog volt megépíteni a bősi duzzasztót, míg Magyarországnak nem kell megépítenie Nagymarost – a többi témáról pedig a feleknek meg kell egyezniük. Erre azóta sem került sor, Szlovákia azóta jogtalanul használja a határfolyó teljes vízmennyiségét áramtermelésre, a vízmegosztásról pedig azóta sem született megállapodás.
