Nagyinterjút készítettünk Varga Zoltánnal, a Central Médiacsoport megszületésétől Schmidt Márián át a szlovák repülőautóig gyakorlatilag mindenről beszéltünk, amivel az elmúlt bő 10 évben az üzleti életben találkozott.
A beszélgetés nemrég indult podcast-sorozatunk első részének extra adása, itt meghallgatható. Nézzük a legerősebb részeket.
„A nagyszüleim zsellérek voltak, amikor édesapám bányász lehetett, neki az már óriási kitörés volt. Mindig volt benne egy nagyon erős drive, hogy jobban csinálja a dolgát, kitűnjön. Ez az alap, amit otthonról kaptam, ez az én üzemanyagom gyakorlatilag.”
„Mi nem voltunk túlzottan jó viszonyban a Spéder úrral. Majd miután már nálam volt a Sanoma, nagyon barátságosan felhívott, hogy barátkozzunk és adjam el neki. Nem is értettem az egész dolgot. Azért vettem meg, hogy ne nála legyen.”
„Ez egy jól működő piac volt. Egy iszonyatosan toxikus, fejlesztéseket nem kívánó médiapiacot hoztak létre. Emiatt nagyon-nagyon mérges vagyok. Ma Magyarországon a médiában kell keresni az innovációt, a tehetségeket, az hogy ebből egy sivatag lett, a kormány műve.”
Varga Zoltán és Zsiborás Gergő a stúdióban. Fotó: Sebestyén László
„Nagyon naivan vágtam bele 2014-ben. Nem tudtam, hogy mekkora hatalmat jelent a média, nem tudtam, mennyire fontos a politika számára. Én csak egy jó dealt láttam. Mára már azt gondolom, hogy a médiát megtanultam, fontos része az életemnek, talán a legfontosabb.”
„Egy nevet elmondhatok. Mélységesen megromlott a viszonyunk, Schmidt Máriának hívják, a férje barátom és mentorom volt, sokat segítettem a családnak András halála után. Aztán jöttek az olyan beszélgetések, hogy Zolikám, ez neked nem jó itt, ezt el kellene nekem adnod. Ezeknek olyan volt a hangéle, amin már éreztem, hogy nem barátságos.”
„Voltam mindenkinek az embere, mondtak mindent, a Csányi embere, a Leisztinger embere. Egy idő után tiszta lett, hogy senkinek sem vagyok az embere.”
„Viszonylag gyorsan leesett, ha én kapcsolatokat keresek, és megpróbálom magamat – kvázi – „bevédeni”, az gyengeséget mutat. Azt tanultam meg az elmúlt időszakban, hogy ez a kormányzat csak az erős akaratot és a határozottságot értékeli, ha valaki „puha” és elkezd kapcsolatokat keresni, azt azonnal ledarálták. (…) Jó taktika volt, hogy visszautasítottam rengeteg találkozót és kávézást. Nem értették a másik oldalon, honnan van ez a bátorság. Meg tudtam őrizni az integritásomat és sok hülyeség nem jutott el hozzám.”
„Focimeccsre nem mentem, soha. De ajánlottak klubot, hogy legyek 50%-ban tulajdonos.”
„Addig hiszek a függetlenségben, amíg nyereségesek vagyunk. Nem hiszek abban, hogy donorok csak úgy egyébként valamit támogatnának mindenféle érdek nélkül. Arra kérem a kollégákat, hogy úgy tervezzük az életünket, hogy próbáljunk mindig nyereséget termelni, mert az a jövőnk.”
„Azt az üzleti bizalmat, amit egy országtól elvárnék, mind szabályozásban, mind egy biztonságos közeg kialakításában, azt Magyarország nem adja meg. Nem politikai okokból nem fektetek be itthon, ez alapvetően rizikófelmérés. Úgy érzem, máshol inkább látnak szívesen.”
„Nekem az a feladatom, hogy igazi független médiát csináljak. Látod, ennek vannak negatív következményei. Azt gondolom, ha ezt tisztességesen csinálom a kollégáimmal, az már egy óriási segítség ennek az országnak. Ha nem lenne független média, mi lenne a különbség Észak-Korea és Magyarország között?”
Iratkozz fel csatornáinkra: Youtube, Spotify.
