Dőlnek a csontvázak és a hullanak a fejek, miközben az egykor vezető csipgyártó próbál kimászni a gödörből. Biztos, hogy a folyamat nagyon fájdalmas lesz, de a felépülés nem garantált.
A ráeszmélés és összeomlás éve volt 2024 a világ valaha volt egyik legnagyobb technológiai cége számára. Az Intel lufi kipukkant, a részvényárfolyam bezuhant, miután világossá vált, hogy a problémákat nem lehet többé a szőnyeg alá söpörni, és a konszern majd egy évtizede teljes tévúton jár.
Ennek következtében negyedszázad után kitették a Dow Jones részvényindex elitklubjából, és a helyére a nagy rivális – és a grafikus csipjeivel hatalmasat kaszáló – Nvidia került. Gigantikus leépítés során kirúgták a munkavállalók durván 15 százalékát, mintegy 15 000 embert. Az év végére pedig nem túl meglepő módon végleg elfogyott a levegő a korábbi elnök Pat Gelsinger körül, akit végül lemondásra kényszerítettek.
2025-re úgy fordult rá a konszern, hogy még az is reális alternatívaként merült fel, hogy az egyik riválisa majd felvásárolja.
Végül az a döntés született a nagytulajdonosok részéről, hogy próbálják meg megmenteni az Intelt, és újra növekedési pályára állítani az amerikai technológiai ipar büszkeségét.
Az Intel részvényeit 5 évvel ezelőtt még 60 dollár felett jegyezték, az idei évben 20 dollár körül oldalazott a jegyzés.
Nagy visszatérő
Új elnök érkezett a konszern élére, akinek a személye szimbolikus, hiszen Lip-Bu Tan az Intel igazgatótanácsának tagjaként az elmúlt években folyamatosan kritizálta a vállalat stratégiáját. A feszültség 2024 nyarán érte el a tetőpontját, amikor el is hagyta a fedélzetet, amit az elemzők Pat Gelsinger győzelmeként értékeltek.
Lip-Bu-Tan. Kép: Intel
A visszahívása, valamint elnöki pozícióba ültetése önmagában jelezte, hogy jó eséllyel új szelek fognak fújni . A piac mindenesetre jól reagált, hiszen a kinevezés hírére 12 százalékkal nőtt a részvények értéke. Nem sokat teketóriázott, hiszen pár héttel a bejelentést követően már ismertette is rövid-, közép- és hosszútávú terveit. A hallottak és látottak alapján pedig nem sokan lehetnek nyugodtak, komoly vérengzés és szigorítás vár a konszernre.
Kőkemény szigor
Távozása és visszatérés önmagában jól mutatja, hogy milyen kiélezett és elkeseredett hatalmi harcok dúltak a közelmúltban az Intelen belül, ami önmagában komoly akadálya lehetett a sikeres működésnek. De nem csak Gelsinger emberei vagy a hozzá közel állók kezdhetnek pakolni. Lip-Bu Tan azonnal leszögezte, hogy gyorsan és agresszíven kívánja csökkenteni a működési költségeket.
Az új elnök kőkemény takarékoskodásra készül. Kép: Intel
Ami magyarra lefordítva további létszámcsökkentést jelent, iparági hírek szerint 20 000 alkalmazott talpára kötnének útilaput két éven belül.
Az új elnök kerek-perec kijelentette, hogy túl nagy a vízfej, túl sok a haszontalan, értéket nem termelő bürökrata, középvezető a cégnél.
Sokkal karcsúbb szerkezetet akar jóval kevesebb felesleges körrel, értekezlettel, adminisztrációval. Ebben pedig sok igazsága van, hiszen vannak olyan részlegek a cégen belül, ahol a hierarchia 8-10 rétegből áll. Miközben a teljes szektort felpörgette a generatív AI, az Intelen belül nagyon lassan születtek meg döntések.
Tan ezzel párhuzamosan visszarendelte az embereket az irodákba, azaz radikálisan csökkenti a home office lehetőségeket. A tervek szerint mostantól hetente négy napot mindenkinek fizikailag is az irodákban/kutatóintézetekben fog tölteni, ami szembe megy az elmúlt évek trendjeivel. A korábbi vezért utólag több kritika is érte amiatt, hogy „túl kedves” volt a beosztottakkal, akik a fejére nőttek, és az iparági szakértők jóval nagyobb szigorra számítanak minden téren.
Cél: több saját fejlesztés
Az elmúlt évtized stratégiájának központi eleme volt, hogy az Intel a fejlesztések nagy részét gyakorlatilag kiszervezte. Rengeteg startupot támogatott kisebb-nagyobb mértékben, amelyekről úgy vélte, sikeresek lehetnek, azokat pedig felvásárolta. Ez a taktika viszont számos buktatót rejt magában. Egyrészt lehetőséget adott a riválisoknak arra, hogy tulajdonrészt szerezzenek ezekben a feltörekvő cégekben, így részesüljenek az innovációs áldásokban. Másrészt pedig a pletykák szerint jó néhány startup ezt látva az erőforrásai jó részét arra fordította, hogy a valóban hasznos, progresszív innovációk helyett a saját imázsát erősítve meggyőzze az Intelt a felvásárlásról.
Házon belül akarják tartani a fejlesztéseket.
Az AI területen mozgó Movidius (360 millió euró), Nervana (408 millió dollár), a Habana Labs (2 milliárd dollár) és a Mobileye (15,3 milliárd dollár) a koncepció tipikus példái, amelyek felvásárlása iszonyú költségeket emésztett fel, ám belőlük nem sokat tudott profitálni a cég.
Többek között ennek is köszönhető, hogy mára a mesterséges intelligencia technológiák versenyében látványosan lemaradt az Nvidia mögött, ami a részvény árfolyam bezuhanásának egyik oka volt. A balul sikerült felvásárlások azt is mutatják, hogy az Intel mennyire nem értette meg az idők szavát az elmúlt két évtizedben. Gyakorlatilag minden fontos trendről lemaradtak. Amit a PC-k felfutása előtt megéreztek, arról például teljesen lemaradtak az okostelefonok térhódítása előtt.
Lip-Bu Tan vissza akar térni a gyökerekhez, azaz házon belül tartani, koordinálni a fejlesztéseket, ami egyet jelent azzal, hogy a részlegek a jövőben szorosabban dolgoznak majd együtt.
A meglátása szerint ez kulcsfontosságú lehet a hatékonyság növelésében, amivel nem igazán lehet vitatkozni. Ez egyben azt is jelenti, hogy e téren is 180 fokos fordulatot hajt végre az Intel, hiszen Gelsinger koncepciójának központi eleme volt a kutatás-fejlesztésre szánt források csökkentése.
Arccal az AI felé
A céghez visszatérő CEO hamar leszögezte, hogy a mesterséges intelligencia technológiák fejlesztése és gyártása kiemelt prioritás lesz a jövőben. Ez egy-két évvel ezelőtt teljesen magától értetődő lett volna, azonban azóta kicsit változtak a dolgok. Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a mesterségesen nagyra fújt AI-buborék kipukkanására figyelmeztetnek. Hogy így van-e, nehéz ma eldönteni, de az Intel és az Nvidia között nemcsak az árfolyammozgásban volt hatalmas a különbség, az Intel technológiában is alaposan lemaradt a nagy versenytárstól.
A cél egy komplett AI ökoszisztéma kiépítése. Kép: Intel.
Ráadásul már nem csak a tradicionális ellenfelekkel, az Nvidiával és az AMD-vel kell versenyezni, hiszen például a Huawei is életképesnek tűnő megoldásokkal lépett színre, Kína helyet követel magának az AI piacán is. Az élesedő harcban pedig egy agyaglábakon járó kolosszusnak nem a legjobbak az esélyei.
Lip-Bu Tan a korábbi útról letérve, a holisztikus megközelítés fontosságát hangoztatva egy komplex AI ökoszisztéma létrehozását tűzte ki célul. Tehát a tervek szerint az Intel a jövőben nem csak csipeket kínál majd, hanem a kábelektől, egyéb komponenseken át egészen a komplett adatközpontokig és szoftverekig, mindent. Ezzel az Nvidia nyomába erednek.
Megmarad az Öntöde
A legnagyobb kérdés az volt, hogy mi lesz a konszern katasztrófa projektjével, az eddig vagyonokat felemésztő Intel Foundry, azaz csipgyártó részleggel. A szektorban egyedülálló módon az Intel megmaradt abban a modellben, hogy fejleszt (vagy fejlesztet) és gyárt is. Utóbbi azért is jelenthetett versenyhátrányt, mert a versenytársakhoz képest rengeteg költséget vitt fel. Részben emiatt is vett a piacról innovációt a cég a saját K+F helyett.
Korábban volt arról szó, hogy ezt leválasztják, és vagy külön cégként futtatják vagy pénzzé teszik. Már csak azért is mert ez volt a bukott Pat Gelsinger szíve csücske, aminek sikeréért mindent alárendelt.
Az új elnök némi meglepetésre kitart az irányvonal mellett, azaz megmarad az öntöde, sőt kiemelt szerepet szán neki a jövőben.
A szakértők szerint e téren is jelentős változásokra kell számítani, ami érinti a gyártástechnológiát, valamint az üzleti stratégiát is.
Megmarad az Intel Foundry. Kép: Intel.
Az Intel Foudry gyengélkedésének egyik oka, hogy a korábbi vezetés elutasította az úgynevezett EUV (Extreme Ultraviolet Lithography) eljárás használatát, szemben a TSMC-vel és a Samsunggal, amely vállalatok ennek köszönhetően előnyre tettek szert. Az új vezetés állítólag jelentős erőforrásokat fordít arra, hogy csökkentse, megszüntesse a hátrányt e téren.
A végső cél az, hogy 2030-ra az evolúciós ugrásnak számító, házon belül kalapált NA-EUV technológiának köszönhetően átvegye a vezető szerepet ebben a szektorban. A nagy szavakból sosem volt hiány, nem is kell minderre különösebb figyelmet fordítani 2025-ben. A lényeg ugyanis az, hogy az új vezetés is elkötelezett az öntödei részleg megtartása mellett.
Egy magyar zseni
Az Intel emblematikus vezetője volt a magyar származású Andrew Grove. A kezdetben memóriacsipekkel gyártásával nagyra növő Intelnél ő vezényelte le azt a stratégiai váltást, amikor átállták a személyi számítógépek által használt CPU-csipek gyártására. Grove jól látta meg, hogy a PC-k gyártása felfut, és hatalmas lesz a kereslet a processzorok csipjeire. Ami a CPU volt az Intelnek, az lett később a GPU a nagy rivális Nvidiának – ők azt ismerték fel időben, hogy a grafikus csip lehet a hajtóerő az AI mögött.
A Szilícium-völgy elfelejtett magyar zsenijéről itt írtunk korábban.
Trump segít?
Az év elején hivatalba lépett új amerikai elnök többször is hangsúlyozta: kiemelt prioritást élvez, hogy az USA erősítse szerepét a csipgyártásban. Attól sem zárkózott el, hogy ehhez további komoly anyagi támogatást nyújtson az állam a piaci szereplőknek, ami az Intel számára óriási segítséget jelenthet.
Trump papíron támogatja a hazai chipgyártást.
Az ún. Chip Act is a szektor amerikai szereplőinek támogatását célozta, egyelőre kevés sikerrel. Főleg, hogy közben a Trump-kormányzat megegyezett a gyártásban nagy rivális TMSC-vel, hogy az Amerikában nyit gyárat.
Az Intel sorsa pedig intő jel lehet a hozzá hasonló cégek számára.
Aki talpon szeretne maradni, annak szintén muszáj lesz folyamatosan növelni a hatékonyságot és meggyorsítani a döntési folyamatokat. A mamutként lassan forgolódó, túlbürokratizált, saját tehetetlenségük által hajtott, kihívásokra késve reagáló gigászi IT konszernek korának vége. Amely cég ezt nem hajlandó elfogadni, az saját vérével fizet ezért, mint most az Intel.
