Tavasszal egy folyamjáró hajó fedélzetén hajóztam be Pozsonyba, majd Bécsbe. Az út legérdekesebb részei tíz képben elmesélve.
A folyami hajóutazás az európai nyugdíjasok egyik kedvenc hobbija, gondoltam a szűk kétnapos út előtt, amelyre a Scenic Cruises és az Emerald nevű társaság hívott meg még márciusban. A törzsközönséget tekintve tényleg ők a fő célcsoport, de az út során beszélgetésekből és a tapasztalatból is kiderült, hogy egyáltalán nem csak ők.
Utastársaim között volt holland, izlandi, német és osztrák is, mind rutinos hajózó, és bár az életkort tekintve lefelé lógtam ki, egyáltalán nem én voltam a legfiatalabb.
A Budapesttől Pozsonyig, majd Bécsig tartó út legszebb látnivalói, Vác, a Dunakanyar, Visegrád és Esztergom az út éjszakai szakaszára estek, de a táj mégis nagyon különleges volt. A Wachaut leszámítva az osztrák partszakaszok ugyanis jóval szabályozottabbak, kevésbé maradt meg a közvetlen kapcsolat a természet és a folyó között, Nyugat-Európa nagy folyóiról nem is beszélve.
Kicsit ahhoz tudnám ezt hasonlítani, amilyen a mi viszonyunk a Pusztához: sokszor nem értjük pontosan, hogy miért érdekes ez egy külföldinek, de mivel nekik nincs se Pusztájuk, és hasonló folyóból sem maradt meg sok, ezért nekik mindenképp kuriózum a vadregényes folyópart.
Ahogy reggel a sík víztükörbe belehasít a hajó, és az ébredező tájban előbukkannak a kócsagok, más vízimadarak, vagy egy nagy csobbanást látok egy kiugró hal után, az tényleg felejthetetlen.
A szobák ablakai hatalmasak, azt pedig gyakorlatilag lehetetlen megszokni, hogy bármikor feltűnhet a szemünk sarkában egy elúszó kacsa, egy motorcsónak vagy épp a Rubikon 23 nevű uszály: egyszóval a kilátás mindig mozgalmas.
A hajóra hétfőn érkeztem meg, és szerda reggel kötöttünk ki a bécsi Handelskai egyik kikötőjében. A Budapest-Bécs utat nem árulják, ezt az eseményt kivételesen utazási irodáknak és a sajtónak tartották, ezért pontos árat sem lehet mondani hozzá, általában hosszabb, 6-8 napos utakra lehet befizetni a Dunán. Mindez nem olcsó mulatság, de az árban benne van a szállás és a kvázi teljes ellátás is (alkohol csak az ebédhez vagy a vacsorához).
Nagyjából ezt kellett volna látnunk. Az utasok napközben érkeznek meg a hajóra, és az első este egy folklóresttel egybekötött vacsorán vesznek részt. Ez körülbelül olyan, amilyennek elképzeljük: jó nagy, zsíros fatálak, pálinka és társai. A hajó este fél 10 felé indult el, a Müpával szemben lévő kikötőből. Vladimir, szerb kapitányunk sietősre vette a tempót, ám mint megtudtam, a város díszkivilágítását márciusban már este 10-kor lelövik, így néhány perccel, de lemaradtunk a kivilágított Parlament látványáról.
Éjszaka hajózunk át a Dunakanyaron, így Visegrádot vagy Esztergomot a legtöbben átalusszák. Nekem viszont az egész utazás legszebb része volt, ahogy felébredtem, és a teljesen érintetlen partszakaszokon figyeltem éjszaka a természetet. Szerencsém volt, mert majdnem telihold volt, ezért egész jól lehetett látni.
Reggel 6 körül ilyen volt a táj a szobából. Egy kávé az úszómedence partján, és utána madármegfigyelés: tökéletes program. A hajó egyébként tényleg minden kényelemmel ellátott, a szobák nem nagyok, de kényelmesek, az oldalfaluk pedig egy hatalmas ablak. Az Emerald Lunának van egy szép bárja, étterme, de a legjobb rész a tatnál kialakított medence: nem olimpiai méret, de néhány tempót úszni is lehet benne. Esténként befedik, és moziestet tartanak itt, a filmnézéshez pedig még friss popcornt is felmarkolhatunk.
Reggel 7 felé érünk Komáromhoz. Nem állítom, hogy ez a legjobb kép az új hídról, ami valaha készült, de nagyjából ez látszik a hajóról. A Monostori híd 2020 szeptembere köti össze Révkomáromot és Komáromot. Innen még 3 és fél óra hajózással érjük el a bősi zsilipeket.
Kora délután érkezünk meg Pozsonyba, ahol vezetéssel másfél óra alatt megnézzük a várat és a belvárost. Ezután még némi szabadidő is jut egy sörre vagy egy süteményre.
Pozsony belvárosa néhány óra alatt kényelmesen bejárható, és a házak többsége nagyon szépen felújított.
Vacsora után az itteni kikötőben is meghallgatunk egy zenés műsort, majd este 10 körül elhagyjuk a várost, és aki szeretne, megnézhet egy filmet is a hajó hátsó részében berendezett mozitérben.
Hajnalban érünk Bécsbe, és egy reggeli után az út végéhez érkeztünk. Nem a Handelskai vagy a szemben magasodó toronyházak miatt szeretjük a várost, de közel van a Prater és a legközelebbi metrómegállóig is csak pár percet kell sétálni.
Ez már nem a program része, de ha Bécsben vagyok, mindig megnézek egy múzeumot. Ezúttal Természettudományi Múzeumra esett a választás.
A Naturhistorisches Museum a Maria Theresien Platzon lévő épületében 1889-ben nyitott meg. A kiállítóterek többsége tükrözi a tradíciókat, ebben a kategóriában van ennél sokkal modernebb múzeum is a világon, de mégis nagyon hangulatosak a terek, a kiállítás pedig nagyon részletgazdag, csak ásványokból több ezret állítottak ki, de van itt meteorit, mamutcsontváz és persze a Willendorfi Vénusz is.
A hajó Linz, majd Passau felé folytatja az útját. A fotó csalóka lehet, mert az útnak erre a szakaszára már nem tartottam a hajóval, de ez a legjobb kép, ami az Emerald Lunáról készült. A hajó egyébként 135 méter hosszú, 11 méter széles, üzemeltetője az ausztrál gyökerű Emerald Waterways, akiknek több megszólalásig hasonló hajójuk úszik Európa folyóin, és még rengeteg más hajójuk az Antarktisztól Dél-Ázsiáig. Ez a bárka – hivatalos nevén MS Emerald Luna – 2021-ben épült Hollandiában, de Madeirában van bejegyezve, ezért portugál zászló alatt közlekedik. Összesen 182 főt képes szállítani.
Fotók: a szerző felvételei, Unsplash, Emerald Cruises.
