Nem könnyű most a befektetőknek: a sikerhez egy bomlott elméjű ember tetteit, reakcióit kell megjósolni. A pech, hogy az illető momentán az Egyesült Államok elnöke. Sokat nem segít, hogy jönnek a gyorsjelentések és a cégek sem igazán tehetnek mást, mint bambán néznek ki a fejükből. Ács világa.
A gazdasági folyamatok megértése, a cégprofitok helyes előrejelzése már rég nem elég annak, aki sikeresen próbál befektetni. A geopolitikai viszonyok, átalakulások megértése nem most kezdett felértékelődni, aztán a covid táján mindenki kénytelen volt felcsapni amatőr virológusnak is.
Mára viszont a legnagyobb tudás a pszichiátereké. Egy bomlott elméjű ember tetteit, reakcióit kell megjósolni, pech, hogy az illető momentán az Egyesült Államok elnöke.
Lehet persze prognózisokat gyártani arra, hogy a vámháború hova vezethet, kérdés, mennyi értelme van, ha a bemeneti adatok megbízhatósága is a nullához konvergál. Fogalmunk nem lehet ugyanis, hogy amit ma látunk, érvényes lesz-e holnap is. Kivel és mit tárgyal újra a bolond, és hogyan reagál az agyhalálra világ többi része? Vajon meddig megy el értelmetlen és káros elmélete kivitelezésében, ha egyszerre szakad rá a piacok és a választók haragja?
Amikor a nagy pénzügyi válság kitört, legalább lehetett látni az okokat, hibákat és bízni abban, hogy a válsághelyzetben okos emberek már megfelelően reagálnak, sikerül gyorsan túllendülni a krízisen. Ott voltak a jegybankok, akik tolták a likvititást, megelőzve a nagy lefagyást.
A covidban senki se tudta, hogy mi ez, honnan jött és hova vezet, de legalább lehetett bízni abban, hogy okos emberek kifejlesztik a vakcinát és visszatérhet a világ a régi életéhez.
Sok válságot láttunk már, sokan hibáztak, vagy csak engedték a kapzsiságot végletekig elfajulni, de olyan az elmúlt 80 évben még nem volt, hogy egyetlen, önnön elméletétől és nagyságától megrészegült politikus nyírja ki a legbiztonságosabb világrendet és okoz önként és dalolva ki tudja mekkora gazdasági sokkot.
A tőzsdék hetek óta küldik a figyelmeztetést, de ez láthatólag nem izgatja a főkolompost. A brutál vámok múlt heti bejelentése utáni reakció még egyértelműbb volt, de túldimenzionálni se érdemes. A két nap komoly esést követő hétfői begyorsulás, omlás klasszikus pánikreakció és kényszerlikvidálás volt, de ahogy az ilyeneknél szokás, visszapattanás indult belőle.
West Palm Beach, 2025. április 5.
Donald Trump amerikai elnök autóval távozik a Trump Nemzetközi Golfklubból a floridai West Palm Beachben 2025. április 4-én
MTI/AP/Alex Brandon
Ezt is figyelembe véve a legtöbb vezető indexnél 8-10 százalékos az értékvesztés az idióta vámtételek bejelentése óta, ami nem jó, de nem is tragikus. Egyszerűen a bizonytalanságot tükrözi, a recessziós veszélyt is, de még mindig benne van a remény, hogy az önjelölt messiás egyszer csak észhez tér.
Ebben az árazásban még nincs benne a totális vámháború.
Ez alapján aki arra számít, hogy valóban konszolidálódik a helyzet, akár jó beszállóként is értelmezheti a mai árakat. Valószínűbb azonban, hogy a csapkodás még sokáig kitart, a fogyasztók, vállalatok reakciója minimum az óvatosság, de leginkább a költések, beruházások visszafogása lesz.
Pár nap múlva indul Amerikában a gyorsjelentési szezon és nehezen képzelhető el, hogy a vállalatok optimista jövőképpel rukkoljanak elő. Ha az lesz az általános mondás, hogy szélesebb sávban adjuk meg a profit-előrejelzést, vagy akkora a bizonytalanság, hogy nincs értelme adni semmilyet se, az nem igazán fogja segíteni a részvényeket. Ez mostani egy tipikus cash is king helyzetnek tűnik.
