A friss Cápák között-évad partedlis pitche, a LovEat szépen, tömören összefoglalja az új cápa, Sárospataki Albert – Albi – szerepét, gondolkodását az üzleti show-ban. Az adásban kemény kritikát kapott a beszélgetésindító előkék ötlete (textil- vagy papírpartedlik tízezer forintos csomagokban, rajta számok, leeszed az egyiket, kikeresed a számhoz tartozó kérdést), még a fegyelmezettebb Balogh Petyából is előhozta, hogy üzletileg mekkora „marhaság”.
„Én bele mertem állni, hogy igenis fontos üzenetet hozott ide, és hálás vagyok érte, még ha nincs is piaci relevanciája a vállalkozásnak” – emlékszik vissza a felvételre Albert. Érdemes minél több oldalról megvizsgálni az ötletet, nemcsak megtérülés szempontból, de a motivációt, a képviselt értéket is. A harminchét éves cápa ezt a szemléletet szerette volna behozni félmillió tévénéző elé.
Pár éve még ő is egy volt a félmillióból, és nyilván eljátszott az ártatlan gondolattal, milyen lenne ott ülni az RTL-en főműsoridőben, mi újat tudna mondani a cápák mellett. „Nem félek kimondani a véleményemet, a döntéseim következményeitől sem tartok. Büszkén vállalom, milyen vagyok. Merek máshogy játszani” – mondja. Sosem felejtem, belekezdek a következő kérdésbe, mire oldalra dönti a fejét, és hangosat roppan a nyaka. Egy másodpercre mindketten megállunk, majd folytatom a kérdést, és ő ugyanúgy érdeklődően figyel tovább, mintha mi se történt volna. A második nyakropogtatás már nem zökkent ki.
Családjában a szülei voltak az első generáció, akik varrodájukkal vállalkozásba vágtak, innen vannak az alapok. Nyolcadikban került fel Magyarpolányról Budapestre. Nehezen barátkozott, viszont imádta a bakeliteket. Hát persze, hogy elkezdett a Balaton környékén diszkókat csinálni, volt, hogy két–háromszáz embernek pörgette a lemezt, majd lézershow-kkal házalt nagyobb szórakozóhelyeknél.
A főiskola untatta, vállalkozva akart fejlődni, meg kellett tanulnia büszkének lenni rá, hogy nincs papírja. „Mindig támogatom, hogy legyen, de nem ezen múlik.” Ugyanígy nem szégyelli karrierje első tíz évéből a kapufákat sem, mindig ezek mutatták meg, merre az arra. Amikor Ajkán reklámirodát nyitott, elhitte, hogy az egész országból tőle rendelik majd a reklámokkal megszórt pizzás dobozokat, hiszen az Excelben kijött a matek. Csak az életre nincs tuti függvény a táblázatokban, nem tudta eladni az ötletet. „Általában itt akadunk el: van egy ötlet, de nem kérdezzük meg róla a célközönséget.” Ötletből rengeteg van, Albert szerint célpiacba kell fektetni. Meg olyan emberekbe, akiknek nem kell a kezüket fogni, hanem akikkel tovább lehet gondolkodni, skálázódni, ő ebben tud segíteni a műsorban és azon túl is.
Utaztatós cége a 2000-es években két év alatt nőtt másfélmilliárdos biznisszé. Ugyanilyen gyorsan vett el mindent a 2008–2009-es válság. De tényleg mindent, négy hónap alatt tönkre is mentek, Albert pedig magántartozásokba csúszott. „Otthon az áramot is kikapcsolták, gyertyával kellett világítanunk.” Mi volt a kiút? „Ne a világot hibáztasd, és ne is süllyedj önsajnálatba. Legyen annyi önfegyelmed, hogy ezt bármi áron meg akard oldani.”
A Billingo számlázóplatform már ennek szellemében épült fel: ha stabil lábakon az értékrended, ha magabiztosan reagálsz krízishelyzetben, és ha rájössz, hogy a buktató legfeljebb te magad lehetsz, semmi se állhat a növekedés útjába. Persze, idő kellett ehhez is, a Billingo nyolc évig veszteségesen futott, de a kataügy alatt gyorsakat, okosakat tudtak lépni, 2022-re egy év alatt 376 millióról 712 millió forintra ugrott az árbevételük, és nyereségbe fordult a cég. 2023-ban újabb ötven százalékot nőttek. Többet terveztek, csak a gazdasági visszalassulás az ügyfelek forgalmán is meglátszott, de így is milliárdos üzletté nőtt a platform. Három éve a születésnapján rögtönzött diszkóval lepték meg Albertet a kollégái, még lemezpultot is intéztek neki.
Üzleti ebéd alatt sose veszi fel a telefont, pár hónapja mégis kivételt tett, amikor a Cápák között producere, Máté Kriszta hívta (Címlapsztorink: Forbes, 2023/03). Jól tette, néhány találkozás és próbafelvétel után már a hét főre bővült cápakörben találta magát. „Kriszta kérdezte, mi nekem a fontos. Azt közvetíteni a vállalkozók felé, hogy nemcsak a számok döntenek, hanem lehet máshogyan, értékalapon is gondolkodni. Nem kell feltétlenül falhoz szorítani a másikat, én inkább a jót látom meg benne, a szándékot, amiért a vállalkozást létre akarta hozni.” Mindenre hosszan válaszol, látszik, nagyon élvezi a cápásdit. De annyira, hogy háromnegyed órát terveztünk beszélni, egy órát mégis rátettünk, egyszerre kapunk az óránkhoz, hogy már rég indulnunk kéne.
