Írta: Jókuti András
Amikor a világ egyik legjobb séfje üzenetet küld, hogy hamarosan kész a felújítás, ki kellene próbálnom az éttermet újra, nem kell sokat mérlegelni, hogy igent mondjak-e. Aztán akad némi bonyodalom: a megnyitás kicsit csúszik, így az időközben betervezett utazás még előtte véget érne. Már egészen beletörődöm, aztán kiderül, hogy mégis csinálnak egy megnyitó előtti ebédet, ráadásul a VIP közönségnél is sokkal fontosabb vendégek lesznek: termelők, beszállítók, borászok, azaz azok, akik a séf szerint megtöltik értelemmel az éttermét. Így ők is megtapasztalhatják, milyen szerepkörben bukkan fel, amit hoznak.
Itt keresd!
Mirazur
Mirazur.fr
30 Avenue Aristide Briand, Menton, Franciaország
Mauro – származása szerint – igazi olasz, vérmérséklete szerint argentin, a kettő kombinációjával pedig csupa szív az egész ember. Csak egy igazi baja van, amire mindig panaszkodik, ha jó eszpresszót szeretne inni, át kell mennie a határon. Ez mondjuk messze nem annyira tragikus, mint ahogy hangzik, ugyanis az olasz határ pontosan két perc gyalog az éttermétől, a házától pedig kb. négy. (Azt ezúttal is elfelejtettem megkérdezni tőle, hogyan engedhetik Argentínában a népesség nagyjából kétharmadát adó olaszok, hogy sehol se lehessen rendes eszpresszót kapni…)
Mauróék házánál is fontosabb a mellette levő hatalmas kert a meredek hegyoldalban. Eredetileg egy fényűző villa dísze volt, szökőkutakkal, látványos virágágyásokkal. A kövek maradtak, de a víz helyére termőföld került, a szökőkútban most fokhagyma és kövér porcsin, a volt medencékben tök, cukkíni és paradicsom lubickol, a mellvéd árnyékát rebarbara élvezi, a terméskő falakra bab és zöldborsó kúszik. És közben együtt élvezik a kertésszel a nagyszerű kilátást a Földközi-tengerre. A különleges mikroklíma a meredek sziklafalnak köszönhető, az ugyanis egész éjjel sugározza vissza a nappal elnyelt hőt, így például szemtanúja vagyok, hogy épp terem a banán, és készülődik a mangó is. Igazi trópusi hangulat van.
Alapanyag-centrikus kreativitás
És hogy miért ennyire fontos az a kert? Mert a menü tele van szezonális, friss alapanyagokkal, zöldségekkel, némelyeket egy órával korábban még az esti szellő kényeztetett a kertben. Aztán egyszer csak ott teremnek az asztalon minden illatukat, ízüket, színüket megőrizve. A hatalmas, szarvasgombás articsókatarte feltálalása ünnepi pillanat, és senkinek sem okoz csalódást, hogy a főétel bizony nem tartalmaz húst. Vélhetően eleve nem a steakrajongók jönnek a virágmenüre, azaz a biodinamikus naptár szerint váltakozó négyféle menü egyikére (gyökerek, levelek és gyümölcsök a másik három). Mauro Colagreco láthatóan ereje és kreativitása teljében van, várható még tőle rengeteg izgalom!
Jaksity György kommentje:
Próbálom felidézni, melyik étteremben és a világ melyik pontján volt egyszer Mauro Colagreco „vendégművész”, ahova épp betértünk (pontosabban kemény harc árán bebocsáttatást nyertünk)… Addig is, amíg eszembe jut, felsétálok én is a hegyoldalba, a kertünk magaságyásaihoz, útközben cseresznyét szedek, ott pedig a salátához ruccolát, bazsalikomot, holnapra pedig sóskát, mángoldot. Ha pedig már erre járok, megdézsmálom az egész évben termő málnát is.
