Mindig is kísérletező típus voltam, világ életemben iskolából iskolába menekültem, nem igazán tudtam, mi legyek – kezdi messziről Szabolcs János, a nemzetközi szabadalmaztatás előtt álló LavosBall ötletgazdája, hogy miként jutott eszébe egy különleges, háromdimenziós logikai játék ötlete. János építészként végzett, majd ő volt az első diák, aki egyetemi tanrenddel egyszerre járt a Képzőművészeti és az akkori Iparművészeti Főiskolára: előbbin jelmez- és díszlettervezést, utóbbin belsőépítészetet és bútortervezést tanult. Később olyan világhírű produkciókban működött közre díszlettervezőként, mint például Az oroszlán télen című film, amelyért Emmy-díjra is jelölték, illetve ő volt Steven Spielberg art directora a Münchenben.
Az utóbbi tíz évben már inkább a digitális tervezés érdekelte. Cége, a Jurányi Közösségi Produkciós Inkubátorházban helyet kapott E8 Lab Kft. többek között interaktív installációkkal foglalkozik. János mindig szerette a logikai eszközöket, a Rubik-kocka 2 × 2-es változata számára maga a varázslat volt. „Filozofikus eszköz, az ember minden egyes mozdulattal elmozdítja a tárgy univerzumának felét.” Szerinte ma már csak azért is fontosak az efféle játékok, mert igencsak kézkényszeresek lettünk. Ő eredetileg egy, az origamiban is népszerű hexa-flexagonnal kezdett el bíbelődni, aztán továbbgondolta: hogyan tudna abból egy többféleképpen elforgatható, izgalmas játékot kreálni? Amikor 2017 nyarán az első prototípust megmutatta néhány ismerősének, leginkább egy bűvésztrükkhöz hasonlították azt, amit János művelt a fura labdával. „A részletek azóta sokat változtak, egyszer például egy kolléga leejtette a labdát, és eltört, ebből jöttem rá, hogy nem az a megfelelő anyag.”
A LavosBall különlegessége, hogy nem a Descartes-, hanem a Leonardo-féle koordinátarendszer alapjaira épül, ugyanis nem három, egymásra merőleges tengelyre felépített korong alkotja, hanem négy, egymással 120 fokos szöget bezáró tengelyre lettek felfűzve. Ezeket önmagukban is el lehet forgatni, de ha megnyomjuk az oldalak közepét, az egész kifordul, és a színek helyet cserélnek. „Segíti a térlátást, fejleszti a logikus gondolkodást és a finommotorikát, egyesek szerint pedig egyszerűen jó fogdosni a gömb forma miatt.”
És hogy miért lett éppen LavosBall a játék neve? „Hajdanvolt látványtervezői korszakom derekán, egy idegen kontinensen, a sivatag kellős közepén forgattunk, és a produkció transzportmenedzsere valamiféle furcsa logikával Jan Lavosra fordította a polgári nevemet repülőjegy-foglaláskor. Persze a járatra nem tudtam felszállni, ám azóta ezt a művésznevet használom.”
A prototípus 3D nyomtatóval készült, de nagyobb mennyiségben majd Kínában szeretnék gyártatni a játékot. A tervek szerint a nyár közepén indul közösségi finanszírozási kampány az Indiegogón, és a bevételből részben a tömeggyártáshoz szükséges öntőmintákat szeretnék elkészíttetni. „Úgy kalkulálunk, hogy körülbelül tízezer labda találhat gazdára. Az első támogatók kedvezményes áron szerezhetik meg, de az átlagár várhatóan ötven dollár körül lesz.” Vagyis nagyjából 500 ezer dollár a kitűzött cél, aminek nagyobb része persze el fog fogyni a „szponzorok” labdájának legyártására és postázására – mert karácsonyra mindenkihez szeretnék eljuttatni a játékot –, de a remények szerint a nemzetközi szabadalmaztatásra is marad némi forrás. A feliratkozás már elindult, és a közösségi gyűjtés startjával egy időben Jánosék nyílt napot is tartanak majd, amikor mindenki kipróbálhatja a LavosBallt. „Rubik tanár úr nem látta még, de nagyon kíváncsi leszek majd az arcára, amikor a kezébe fogja a játékunkat.”
